Mitől mogorva valaki? Vagy magának való?

En a harmadik valaszolo altal leirt tipusra vagyok egy pelda: onertekelesi gondjaim vannak, nem vagyok kibekulve magammal.

Kissrac koromban is felenkebb, onbizalomhianyos tipus voltam, gyakran ugrattak es csufoltak, kinevettek a nagyszajubb gyerekek (azert annyira nagyon nem volt veszes, de en sokszor magamra vettem), aztan kamaszkoromban csak nottek a gatlasaim, zarkozott lettem, nem mertem csajozni, mint masok, nott az onbizalomhianyom.

Eljartam azert mindig bulizni, meg benne voltam csomo mindenben, de mindig nagyon tavolsagtarto voltam/vagyok az emberekkel es soha nem mutatok szinte semmilyen erzelmet, es ezt mas emberek sokszor erzekelhetik ugy, hogy mogorva vagyok es magamnak valo... pedig igazabol nem masokkal van bajom, hanem sajat magammal!

Szerintem osszetettebb problema ez annal, minthogy egy "azert mert f*sz"-mondattal elintezzuk... De ez mondjuk csak az en peldam, masnal biztos mashogy van!

Aki folyamatos pofonokat kap az élettől és közben semmi jót.

Baromi sok csalódáson esett túl. Lassan már nem tud örülni semminek sem, pont azért, mert eddig csak a rosszat kapta, míg látta, hogy más "csak" vagy sok jót.

Akit megtörtek.

Az 15:26-os gondolatait akár én is írhattam volna és gondolom még sokan vannak így.

Persze azért nem mindig mindenért önmagunkat kell okolni, mert az nem a mi hibánk, ha vannak olyan s-ggfejek, akik abban lelik örömüket, hogy másokat szopassanak.