Miért szólják le azokat itt, akik kimondják az igazságot? (bővebben lent! )

És íme a valóság... Mint mindig itt is kiderül, hogy mindenki maga alakítja a sorsát! Mutogatunk a másikra, hogy ilyen meg olyan r*hadék hogy kihasznált, megalázott...stb. hozzáteszem általánosítva ami a makacs/önző emberek ismérve, aztán közben elfeledkezünk a lényegről.

Arról hogy önmagunkért csak mi magunk tartozunk felelősséggel, és biztos pontot csak mi jelentünk magunknak, semmi más! Szóval a helyzetek alakítása, a sorsunk kezelése a mi feladatunk!

13:02

Látom te is most csalódtál a közelmúltban, és nem dolgoztad fel az élményeket. Ami az írásodat illeti próbálj mögé nézni és átgondolni magadra vetítve mennyire igaz rád.

12:30

Te szintén csalódtál, és könnyebbnek látod ezt a magyarázatot elfogadni, mint belátni saját hibáidat. Könnyű út és igen ez is járható, viszont amikor minden kapcsolatod így alakul ne csodálkozz.

rosszul gondolod, nem én csalódtam, a környezetemben látom ezt. leírok neked egy történetet és utána döntsd el kérlek, hogy tényleg a nő volt-e a "különös, szeretetre a legkevésbé sem méltó, undorító állatfaj".

ismerek egy nőt, aki hozzá ment 20 évesen a szerelméhez. az első tíz évben minden jól alakult többé-kevésbé, leszámítva az anyagi gondokat, amik mindig is jelen voltak a kapcsolatukban. született három szép, okos gyerekük, akiket taníttatni akartak mindenképpen, nehogy nekik ne legyenek a későbbiekben anyagi gondjaik. ezután a férjet sajnos kirúgták a munkahelyéről, innentől elromlott minden. a férfi elkezdett inni és szerencsejátékozni, úgyhogy még rosszabbul élnek, mint valaha. a nő három műszakban dolgozik, neveli a gyerekeket, vezeti a háztartást ahogy tudja, hálából pedig a férje minden este a kocsmából hazaérve megveri és megalázza a gyerekek szeme láttára. és igen, a nőnek is van hibája, mert sokat cseszegette a férjét, hogy találjon már magának munkát, biztos idegesítő lehetett, na de hát könyörgöm, ez még nem magyarázat arra, amit a férje művel vele. azóta elváltak, a férj pedig folyamatosan zsarolja a nőt mindenféle hülyeséggel, aminek persze a nő nem enged, állandóan zaklatja őket meg pénzt követel, ami szerinte neki jár, holott nem fizet gyerektartást egy gyerek után sem.

én abban egyet értek veled, hogy vannak szemét nők meg ők sokszor csúnyábban aláznak meg bárkit, mint a férfiak. de azért nem kell féregnek nevezni minden nőt meg általánosítani, hogy mindenki ilyen, mert én például nem olyan vagyok, hogy hamarabb akasztanám fel magam, mint hogy bárkit is megbántsak, nem hogy még meg is alázzam az illetőt. ez megint a média hatása, tele van minden sorozat (lásd: szex és new york, született feleségek) olyan nőkkel, akik össze-vissza hazudoznak meg félrekefélnek, hogy nekik jobb legyen, aztán amikor rájön a pasijuk, előállnak valami elcsépelt, közhelyes szöveggel, aminek valami olyasmi a lényege, hogy mindenki hibázhat, mire a pasi megbocsát. nem győzöm erre az oldalra írni, hogy nem a legfeltűnőbb lányokat kell megnézni, hanem a csendeseket, mert azok általában nem ilyenek. ezt értettem az alatt, hogy nem látsz túl az orrod hegyén.

Kedves 18:22

Amit elmondtál történetet, tényleg szívfakasztó, és sajnálatos eset, de bele tudnék kötni ha nagyon akarnék a felelősség megosztásába, abba hogy kik hibáztak, és tudnám a dolgokat addig boncolgatni amíg kiderül hogy igen, mindketten súlyosan vétkeztek.

Valahol érthető hogy a hölgy pártját fogod, de ez így van rendjén viszont azt mondom neked ő is ugyanúgy sáros mindenben. Csak kiváncsiságból érdekelne, hogy a hölgy, milyen életet élt meg odáig, mennyire váltotta valóra álmait, mennyire élt igazán kiteljesedett életet amíg a gyerekeket megszülte? És nem érdekel a látszat boldogság, hogy hát elvoltak, megvolt minden... Boldog volt? Tisztelte a férjét? Többet dicsérte mint panaszkodott rá? Gyerekeket miért szeretett volna olyan korán, rögtön hármat?

Amúgy mint említettem mindketten hozzátettek a dolgokhoz, de ezt te is beláthatod ha kicsit áthatóbban tanulmányozod a rendelkezésre álló pszichológiai szakirodalmakat, vagy szimplán leülsz velük őszintén(!) púder nélkül beszélgetni.

Ettől függetlenül azzal egyetértek hogy általánosításnak nincs helye a mai világban. Mindennek oka van, és többnyire a probléma gyökere az emberben belül van. Igaz kapcsolatban két külön egyedülálló személy alkot egy párt, osztva a felelősséget.

Sajnos a mai világban sokan azt vesszük csak észre amit látni szeretnénk, és a többit meg szűrjük... Ez olyan mint a szerelem, csak a jó tulajdonságait figyeljük meg a másiknak, a rosszakat figyelmen kívűl hagyjuk.

Az értéktelen szemét emberek, is emberek! Nem tudhatod mit éltek meg, hol nőttek fel, miken mentek keresztül, milyen példát láttak.

Ugyanolyan hús-vérből van mint te, és én! A kérdés az ki szeretne változni, változtatni, és küzdeni azért hogy jobb legyen, vagy jobb lehessen.

Mi felelősségünk hogy milyet fogunk ki magunknak, és kit viselünk el magunk mellett. Ha rosszul választunk az is lehet a következménye amint azt az előző bejegyzésben olvashattuk.

Mindenkinek megvan a maga keresztje. A természet igazságos, pl. én nagyothalló vagyok, cserébe viszont nagyon jó a szemem( pedig nagyon kocka voltam gyerekként).

"Ez olyan mint a szerelem, csak a jó tulajdonságait figyeljük meg a másiknak, a rosszakat figyelmen kívül hagyjuk."

Ezt valaki olyan írhatta, akinek fogalma sincs a szerelemről. A szerelemben látjuk a másik rossz tulajdonságait is, de elfogadjuk és ezekkel együtt szeretjük. Senki nem tökéletes.