Nagyon szép lányok, sokszor érzitek hogy félnek tőletek a pasik?

azok a linkelt csajok, látszik hogy a vastagabb szétnyilo ajkakra buksz :) mindegyik olyan :) ezzel nincs gond nemazér, szerintem is jól néznek ki.

iszak eszter szerintem nemszép, rákerestem mert fingom nincs még mindig hogy kiaz, de képeket találtam legalább. én nem félnék tőle, levegőnek nézném.

am "nagyon szép lányok" mint már több kommentből kiderült, simán lehetnek normálisak is, csak ezmeg a fiukban szülhet adott esetben frusztráciot. persze egy kölcsönös bizalmon alapulo párkapcsolatban nem jelentene gondot, de ahhoz nagyon erősnek kell lenni fejben, és bizni egymásban tényleg, kölcsönösen, hogy működhessen

Én érzem hogy tartanak tőlem a pasik...csak az olyan csávók mertnek odajönni akiknek már nincs vesztenivalójuk mert senkinek nem jönnek be és egyel több kosár meg már mit számit :D:/...Néha még üzletemberek jönnek oda, de általában csak bámulnak a pasik...Gondolom azt hiszik h már van barátom (jól hiszik)...de egyébként végülis jogos a félelmük ..nem azt mondom hogy "legjobb pasiknak" van csak esélyük de nyilván csak azoknak van akik bejönnek...Az meg relativ hogy kinek mi a jó pasi...ennyi

20L

Dettó nálam is ez van! A következőket azért írom, hogy minden szép lány okuljon belőle!

Most 25 vagyok, eddig 1 komoly kapcsolatom volt, nem sok, de többel felért, szerettük egymást. Nálam 18 körül kezdődött, későn értem, aztán paff, jött a hirtelen változás. Előtte ugyanúgy kerültek a pasik a kislányosságom miatt, most meg attól, ahogy kinézek. És dettó, ahogy az előttem szóló is írta, csak a bunkó, büdös, lúzer pasik környékeznek, akiknek kilóg a kapanyél a szájából, vagy azok akik teli vannak pénzzel de ugyancsak undorítóak.

Vicces, de a nőktől kapom a legtöbb elismerést: -Sugárzóan szép lány vagy! –Nem vagy tisztában azzal, hogy nézel ki! –Te tudtad, hogy mennyire szép vagy? Blablabla….

Volt egy srác, vagyis inkább férfi, kábé mikor 19 voltam, nem a volt párom. Nem volt szép, most sem az. Viszont ismert, elismert ember volt, sokan tisztelték, és most is. Egyszerűen úgy voltam vele, nem rúghatok nála labdába, csak egy strigula lennék. Kábé olyan érzés volt, mint amikor ülsz a színházban, és ámulattal nézed a főhőst, de egy aláírást sem mersz kérni tőle, mert félsz, hogy ott esnél össze helyben. És majdnem tényleg ugyanilyen szinten elérhetetlen volt. Mindig csak messziről csodáltam. Gondolhatjátok milyen érzés volt, mikor a fülembe jutott, hogy neki sem vagyok közömbös, viszont félt. TŐLEM. Nem hittem el. De úgy voltam vele, nem lépek, elvégre ő a férfi. Egy évig ment a huzavona, közben a poklok poklát éltem át, soha nem volt mellettem, mégis iszonyatos volt a hiánya. Aztán kezdeményezett és itt rontottam el. Azt hittem különb vagyok mint a többi, és lehet, hogy én lennék a 2658-ik, elutasítottam. Nem próbálkozott többé. Azóta eltelt jópár év, de még sohasem éreztem ehhez foghatót, és talán nem is fogok. A vicc az egészben, hogy közben megtudtam, hogy nem olyan mint amilyennek hittem. Majdnem 3 éve láttam utoljára, aztán néhány hónapja összefutottunk egy szórakozóhelyen. Én voltam a legjobban ledöbbenve, mikor odajött széles mosollyal az arcán, és lenyomott két puszit, aztán elment. Nem felejtett el, és én se őt, viszont rossz volt szembesülni azzal, hogy mit veszítettem.

Úgyhogy szép lányok, hajrá, kezdeményezni ezerrel!!!!