Rátalál a szerelem a normális lányokra is?

19 éves lány vagyok. Nem vagyok tipikus címlapról szalajsztott nő, de van mellem, formás fenekem, ápolt vagyok, sminkelem is magam szolídan. Tény, hogy nem töltök minden nap órákat a tükör előtt, nem járok műkörmöt tetetni, nem pompázik a hajam 3 különböző színben, de elégedett vagyok magammal. Nem nagyképűség, de elmondhatom, hogy mire 19 éves lettem, megszépültem. (Sokáig csúnyának tartottam magam, de nagy munkák árán előbújt a szebbik énem.)

Kultúráltan viselkedek, nem vihogok össze-vissza, nem használok hülye rövidítéseket, nem hordom fent az orromat. Segítek, amikor és akinek tudok. Eljárok itthonról, művelt vagyok, szeretek olvasni, bármiről lehet velem beszélgetni. És mégis. Azt látom, hogy a kis cicababáknak van barátja. A kis 15 éves lányokon, akik hülye p*csaként viselkednek, lógnak a fiúk. Már komolyan mondom a sírás jön rám, amikor meglátom, hogy azoknak a lányoknak, akik 3-4 évvel fiatalabbak, van barátjuk, sőt havonta jut nekik új srác, nekem viszont? Úgy érzem, hogy nem kellek senkinek. Pedig próbálkozok, nyitott vagyok. Komolyan nem kell a mai fiúknak ilyen lány, mint én? Nem kell olyan lány, aki gondolkodik, és van értékrendje, és nem kínálja fel magát tálcán? Megrémíti a srácokat, hogy értelmes vagyok, és nem vagyok hajlandó megalázkodni előttük? Mit tegyek? Én is járjak kilógó tangával? Vagy mit csináljak? Annyira vágyok már arra, hogy valaki szeressen, hogy valakinek számítsak. Korábban azt mondtam azért nem talált rám a szerelem, mert csúnya vagyok, most viszont már ez az akadály is elhárult, még sem állnak sorban a fiúk. Van valami tuti recept? Vagy várjak és várjak?

Előre is köszönöm a válaszokat!