Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen értelemben is baj a tökéletest keresni?
Vannak emberek, akik elképzelik, hogy nekik milyen pasi kell, és azt hajkurásszák mindenfelé, ez tényleg nem jó... De ha olyan értelemben keressük a tökéletest, hogy az érzés legyen tökéletes, amit iránta érzünk? Hogy azt gondoljuk, hogy igen: ő a tökéletes!
Én nem tudom el se képzelni, hogy milyen lesz az az ember, aki iránt majd ezt érzem, hogy hosszú lesz-e a haja, vagy rövid, divatos lesz-e a ruhája, vagy se, nyitott lesz-e, vagy zárkózott, laza-e, vagy merev... Annyiféle embert tudok szeretni, az eddigi legjobb barátaim "összetételéből" szűrtem ezt le... Volt köztük cicababa, stréber jókislány, félénk filozófus, putriban élő cigánylány, lázadó rocker, és nem is tudom, mi lehetett a közös bennük. De az a baj, hogy csak sokFÉLE embert szeretek, de csak nagyon keveset :( Hiába randizgattam csomó fiúval, ismerkedtem a neten is, egyszerűen nem találtam meg egyikben sem azt a valamit, amit nem is tudom, hogy micsoda, de kéne... :S És nem is volt még párom, pedig már annyira szeretném! :'(
Az lenne a kérdésem, hogy ez normális-e? És hogy baj-e? Mert én már magam se tudom...
20/L
nem tudom de ezt átérzem:))
szerintem ez lenne a természetes, mármint hogy csak olyannal jössz össze aki tényleg "tökéletes" - legalábbis akkor mikor összejöttök, a többi majd kideürl.
viszont talán az baj ha túl "válogatós" vagy, amin őpersze ilyen téren nem tudsz változtatni. de én is ezzel küzdök. hiába van egy szép kerek elméletem rá hogy én ugyan nem fogok olyannal összejönni akinél nem érzem azt hogy KELL nekem, ha egyszerűen senkinél nem érzem:D
Nem veled van baj. Nagyon szimpatikusnak tűnsz.
Ha lenne kedved beszélgetni ìrj
nincsvegzetcsakhabevegzed@gmail.com
egyáltalán ne keress ésszerűség és érzelmek között kapcsolatot, erre már rájöttem.
de egyébként tudom miről beszélsz. szaar dolog... megoldást nem tudok neked mondani, talán ha van olyan aki kicsit is megmozgat, akkor próbáld meg vele, hátha később alakul ki az érzelmi része. persze csak ha van hozzá kedved, nekem jelenleg erre nincs kapacitásom:D
Én pont annyi voltam amennyi te most. Nem is gondoltam volna, hogy akit keresek azt nem csak, hogy ismerem régről, de még közel is lakik hozzám.
Én 16 éves koromban kezdtem ismerkedni a fiúkkal. Akkor jött egy rakat, akikről kiderült, hogy pár éjszakár eljátszana velem és ennyit is érek neki. Ebbe hamar belefáradtam és elzárkóztam a fiúk elől. Nem is gondolkodtam utána szerelemről. De véletlenül pont egy vonaton utaztam azzal az emberrel, akit oviból ismertem még (legalább is kellett volna). Ő olyan szinten megváltoztatott. Kezdeményezőbb lettem, melegszívűbb, kedvesebb az emberekkel, és megértőbb...
Nyugi, semmilyen értelemben nem gond keresni a tökéletest és az igazit. Ha tudod mit akarsz szerintem sokkal könnyebb is megtalálni mintha fogalmad sincs.
Amúgy nem csak magadnak, de a másknak is szívességet teszel ha nem jössz olyannal össze, akit nem tudsz őszintén, teljes szívből szeretni, mert csak az idejét vesztegetnéd és egy halálra ítélt kapcsolatba vinnéd bele.
De ha valakiről úgy érzed, hogy lehetne a neked tökéletes, az igazi, akkor ne habozz :D
Nekem is se volt 20 éves koromig pasim. Lehetett volna, de amikor meg volt a lehetőség, realisztikusan belegondoltam, hogy tudnám én-e ezt az illetőt őszintén, szeretni, vagy csak arra vágyom, hogy legyen már végre valaki, aki szeret engem, és legyen végre pasim. Én pedig senkit nem szeretnék kihasználni, és van bennem annyi tisztelet és becsület a másik ember érzései iránt, hogy nem használnék ki senkit, és csak olyannal jönnék össze, akinek tudom viszonozni az érzéseit teljes mértékben, akiben nem találok kifogást.
Ha valakiben van valami, ami tudom, hogy hosszú távon zavarna, és nem tudnám elviselni, akkor azzal nem jövök össze, mert én nem akarok senkit megváltoztatni, hanem azért akarok valakit szeretni, aki.
Én amúgy úgy csináltam, hogy összegyűjtöttem magamban azokat a tulajdonságokat, amiket nem szeretek egy férfiban, hogy tisztában legyek velük, és ha valakivel közelebbről megismerkedtem, és úgy találtam, hogy nincs benne semmi, ami zavarna, akkor adtam egy esélyt az érzéseimnek. És általában beléjük is szerettem, csak hát ált én nem kellettem nekik.
De aztán lett valaki, akinek én is megtetszettem, és össze is jöttünk. :D Négy és fél hónapja vagyunk együtt, de egyszer nem vesztünk még össze, pedig én híres vagyok arról, hogy milyen könnyű felidegesíteni és összeveszni velem, de semmi ilyennek a közelébe se kerültünk. És ahogy egyre jobban megismerem, csak egyre tökéletesebbnek tartottam, és elképesztően örülök, hogy nincs benne semmi idegesítő, így tudom szeretni úgy ahogy van.
Szal nyugodtan keresd a tökéletest, nem könnyű megtalálni, de megéri. Aki alább adja, annak nem is lesz meg a tökéletes, csak az tudja megtalálni, aki keresi, és tartja magát az elképzeléseihez ;)
Sok sikert.
Ezzel Én is így vagyok. Sokan az ideálképet hajkurásszák Én pedig arra várok, hogy mikor jön az a Nö az életembe akivel közösen meglesz a szikra.
Sok Nö ismerösöm kritériumok alapján keresi a szerelmet és bizony évek óta egyedül vannak, pedig nagyon szépek.
Amúgy mi van, ha Én pont az vagyok akibe beleszeretnél egy pillanat alatt?:D
22/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!