Mit gondoltok? Én csinálok bolhából elefántot, vagy jogos, hogy kiakadok ezen?

Pár napja tettem fel itt egy kérdést, a válaszok segítettek, úgyhogy ismét jön egy.

A történet röviden:

Párom hétfőtől szombatig dolgozik, napi 10 órát, este 6kor tudunk találkozni, de akkor is csak úgy, hogy mikor hazafelé megy, felszállok a buszra, amin ő van. Ha ezt nem tenném, akkor kb 8-9 felé tudnánk talákozni, és legkésőbb a 10kor induló busszal el kell mennie, mert korán kel. Itt nem alhat, csak péntek-szombat.

Már egy hete jól felbosszantott, amikor közölte, hogy ő vasárnap játékra megy (nem lényeg milyenre). A mai napot kivette, hogy együtt legyünk. Az anyja kihisztizte, hogy menjen haza segíteni, reggel 6ra!!!!!, kb 1 órás meló, és utána jöhet. 10kor hívtam, hogy hol a jó f-ba van, erre kiderült, hogy akkor értek haza a bevásárlásból!

Teljesen kiakadtam, hogy akkor minek kellett 6ra hazamennie, ha neki se álltak, meg nem csak ő van, hanem van egy öccse, aki sokkal többet talákozik a barátnőjével, miért nem őt rángatják el??

Ki se állt mellettem, egy szót sem szólt az anyjának, hogy ez így nagyon nem jó. Szépen csendben megcsinálja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És majd talán 2re ideér, holott úgy köszönt el, hogy 8ra itt van legkésőbb.

Szerintetek jogos a felháborodásom? Nem hiszem el, hogy nem képes kiállni mellettem. Nem kérem, hogy vesszen össze a szüleivel, de igazán közölhetné, hogy nem ez volt megbeszélve.

Nagyon bánt, de nem érti meg, hogy mi a bajom.

Kérlek segítsetek, mert nem bírom már.