Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet kezelni egy hangulatembert? Hogyan tudom őt segíteni vagy elviselni egy párkapcsolatban?
Az attól függ,hogy mennyire az és ez milyen durván jelentkezik.
Én is hangulatember vagyok,ha rossz kedvem van a párom sem tud kibillenteni belőle,csak az idő segít.
Ha valami felbosszant,akkor viszont jobb ha magamra hagy amíg lenyugszom magamtól A nyugtatgatás,kedves szavak általában visszájára sülnek el.
Amúgy az adott illetőtől is függ,meg kell kérdezni,hogy mit vár el tőled,ha ideges,szomorú stb.
Én kiokosítottam a barátnőmet ilyen esetekre.
"A nyugtatás és kedves szavak" részt magadra értettedd, vagy ezt úgy általában?
Köszönöm válaszod! Sokat segítettél, de várom továbbra is a tanácsokat! :)))
Magamra értettem úgy,hogy a párom próbált nyugtatni de csak idegesebb lettem. Ez persze emberenként változik,nem mindenki így működik.
Annyi jutott azóta eszembe,hogy türelem ami még elengedhetetlen.:)
Ha konkrét személyről van szó,írhatnál konkrétumokat is,hogy miben nyilvánul meg a hangulatemberség.
Igen ő az egyik legjobb barátom és segíteni szeretnék neki.
Igen, az nekem is feltűnt, hogy nagyon sok türelem kell hozzá, és elnézőnek kell vele lennem, mert én meg eléggé hirtelenharagú vagyok, szóval jó párost alakítunk:D
Ő azt vallja magáról, hogy hangulatember...nem tudom, hogy mikor mi válthatja ki belőle, de ha például beszélünk msnen, akkor már az első mondatából tudom,hogy valami baja van, de nem mondja el. Faggatni meg nem fogom, mert azzal meg többet ártok magamnak...:)
Ha jókedve van, akkor mindent ígér,ha meg valami baja van, elzárkózik, antiszociális lesz...és amiket megígért pl. arra a napra, nem tartja be, pedig tudja, hog meg kéne tennie.
Amikor legutóbb voolt ilyesmi, én nekem nagon rosszul esett, de nem álltam le vele vitatkozni, csak érzékeltettem vele, hogy igen is nekem is rosszul tud esni....aztán itt a beszélgetés meghalt, ekkor be is fordult a kis házába és nem nagyon akart beszélgetni.
Aztán én megenyhültem, inkább nyeltem 1 nagyot, és írtam neki egy smst, és reggelre már jött a válasz sms, hogy köszöni, hogy gondolok rá.
Tudom,hogy fél megbízni másban , de én próbálom azt éreztetni vele, hogy én mindig ott leszek neki...
Ezt a párkapcsolatos kérést meg azért raktam ki, mert ha esetleg lesz neki baráátnője a közeljövőben, addigra legyen önbizalma, meg egy kis plusz,amivel meg tudja tartani a lányt. :)
Ezt mintha rólam írták volna..
Mindenesetre nem akkor leszel jó barátja,ha minden hülyeségét elnézed és végtelen türelmet tanúsítasz.
Te sem vagy köteles mindent elviselni és neki sem árt ha valaki tudatosítja benne,hogy néha kiállhatatlan.
Nyilván nem akkor kell neki állni mikor ő is ideges,hanem később higgadtan de erélyesen ,határozottan megbeszélni vele.
Ha mindig engedsz neki,és utólag nem tolod le,hogy elviselhetetlenül/bántóan/bunkón viselkedett,akkor elkényelmesedik.
Ha csak úgy megbeszélés nélkül elsikkad a dolog,azzal azt sugallod,hogy a viselkedése számodra elfogadható.Ez nem jó,mert később természetesnek veszi,hogy akármint csinál,Te úgysem szólsz,ha meg kicsit duzzogsz,akkor egy sms-sel elintézi és kész.
A barátságban is le kell fektetni az alapokat,és azzal nem segítesz neki,hogy teret engedsz a "hülyeségének".
Jó érzékkel kell engedni vagy szankcionálni,mindezt a megfelelő időben.
Vannak módszerek amivel ki lehet billenteni a bezárkózottságból,ez persze függ tőle is és az "elborulás" mértéktől is .:D
Párkapcsolat... Lehet furcsa,de türelmes lányt nem javasolnék neki a fent leírt okokból.
A lánynak egy folytonos elviselés, ő elszemtelenedik stb.
A párjával akivel meg össze van zárva,olyankor is mellette kell lennie,mikor sík ideg vagy befordult,ha nem tudja kezelni,akkor vége. Az állandó hallgatással és elviseléssel még a fiú tiszteletét sem fogja kivívni.
Inkább egy határozott lány kell(ene) neki,aki néha helyreteszi,esetleg kicsit szociálisabbra neveli.
Véletlen sem mondom,hogy legyen papucs,de hosszú távon neki is jobb, ha olyan lánnyal kerül össze aki nem tolerálja a hangulatváltozásait minden határon túl és mer is ezzel szemben fellépni.Türelmes de nem a végletekig.
Kérdés,hogy a fiú mennyire venné ezt a személye elleni támadásnak és hajlandó-e egyáltalán olyannal kapcsolatot kialakítani aki néha s*ggberugja.
A magam részéről többre értékelem ha valaki nem visel el mindig és mer szólni.
Hál' istennek ő olyan típus, aki el is várja, hogy mindig mondjuk meg a véleményünket neki,mert neki ez fontos. LÁtom rajta, hogy azért próbál szociálisabb lenni. :)
Amúgy én azt mondom magamról, hogy szókimondó vagyok, de főleg vele, ha nem tetszik valami azt meg is mondom...vagy ha tényleg úgy látom hogy ebből veszekedés lesz, akkor csak erősen éreztetem vele, hogy ez bánt. Most is a legútobbi befordulása előtt megígérte,hogy felhív,mert volt egy számomra fontos dolog, amit meg kellett volna beszélnünk. Nem tette meg. Aztán rákérdeztem, hogy mi a baj, mert tudom h valami baja van. Természetesen nem mondta el. ÉS tök hülyén reagált utána a kérdéseimre....aztán egyszer csak lelépett msnről, de persze azért elköszönt. Mérges voltam rá, mert ő mindig azt modja, ha neki valamt megígérnek, és nem tartják be, akkor az rosszul esik neki...na hát velem ezt "játszotta" el..szóval szeirntem jogosan esett rosszul. De este gondolkoztam rajta, hogy most mit csináljak vele, de írtam neki smst, és ma reggel vissza is írt rá, és már full jófej volt. :)
Sokan mondták már, hogy hogy bírom őt elviselni, mikor volt, hogy minden nap találkoztunk, és rohandt jól elvoltunk. :) "Furcsa" ember, hiába nem mutatja ki h szeret,de tudom,hogy szeret. :)
Akkor a helyes úton jársz vele kapcsolatban.
A végén kiderül,hogy Te tudod a legjobban kezelni.
(Csak nem alakul részedről valami iránta? :))
Én is rettentően hangulat ember vagyok és utálom is magam ezért elég rendesen. Főleg mert nem tudok uralkodni az érzelmeimen, ha rossz kedvem van mindenkibe belekötök veszekszem aztán utólag rájövök, hogy istenem milyen hülye voltam. Az önbizalom hiányról meg nem is beszélve. Annyit tudok mondani én is, az előző párom mindent elnézett vagyis mondhatjuk nem törődött ezzel a ''problémámmal'' ezért aztán egyre inkább a fejére nőttem. Igazából én is azt szeretem ha megmondják mi a helyzet bár eleinte nehéz megemésztenem, de amikor ismét tisztább állapotba kerülök rájövök, hogy a kívülállóknak van igaza. A jelenlegi párom ha ilyen hülyén viselkedem, jól helyretesz és megmondja a véleményét ami rengeteget segít azóta sokkal nyitottabb vagyok és talán még kezelni is jobban tudom ezeket a lelki válságokat. Meg persze a legtöbbet az használ, hogy azt mondta segít nekem megoldani ezt és számíthatok rá míg mások talán fel sem fogják ahogy az előző párom sem, hogy mekkora gond ez és sajnos nem tudtam egyedül változtatni pedig próbáltam..
21/L
Lord Sad and Bad-nak: Lehet, hogyalakul valami, de először azt szeretném elérni, hogy megbízzon bennem :) Én úgy érzem, hogy nincs hiába az, hogy lassan 1 éve ismerem, és próbálok a közelébe férkőzni, és eddig tőle pozitív visszajelzést is kaptam, meg meg is kérdezte, hogy " hogyha úgy alakul, akkor lehetnénk-e együtt?" igent mondtam neki, de akkor még nem volt ennyire mély barátság köztünk,mint ami most van, és mostmár erősen töröm rajta a fejem, hogy mit csináljak...mert félek, hogy elveszítem....:/ :)
21 éves lánynak: ahogy leírtad, én úgy gondolom, hogy legjobb úton haladok afelé, hogy tudjak neki segíteni. Főleg hogy én is mondom neki, hogy én nem fogom őt cserben hagyni, és segítek neki ...:)
Tudom ez már nem az eredeti téma de miért fontos ennyire a bizalmába férkőzni? Közel egy év alatt már alaposan kiismerted gondolom.
Sokan a jóval felületesebb ismeretség ellenére kezdenek járni.
Vagy netán a hangulatemberség csak egy dolog és kissé összetettebb a személyisége?
Egyébként miért veszítenéd el?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!