Figyelem, PSZIHOLOGIAI kérdés, Normàlis-ez? (kicsit hosszu és nincsenek ékezetek a billentyuzet miatt, bocsi)

A problémàm a kovetkezo: nehézkesen tudok csak baràti viszonyt létesiteni lànyokkal. Persze tudom "menj oda beszélgetni..." de pont az a problémàm, hogy sokszor egyszeruen nem tudom mirol beszéljek, amik érdekelnek nem hinném hogy megfelelnek (hadàszat, pénzugyek, Fizika, Matematika...) amikor meg mégis, akkor egyszer kétszer elbeszélgetek az illetovel, és aztàn semmi. Eleinte gondoltam hogy talàn ez normàlis, de az osztàlytàrsaim tobbsége nem kuzd ilyen gondokkal. Az okot illetoen tobb feltételezésem is van, talàn Anyukàmmal valo lassan 8 éve tarto rossz viszonyom (nem vele lakok, otthoni probléma ezért nincs), sok koltozés talàn kritikus fàzisba, hogy mindig is kulonc voltam (Sokàig kulfoldon éltem ezért egyrészt màshogy néznek ràm a tobbiek, màsrészt màshogy is gondolkodom), vagy az, hogy csak olyan haverokat/baràtokat akarok, akikkel tényleg jol elvagyok, azaz ha valakivel ugy érzem nem tudok igazàn jol elleni, hagyom kihulni a baràtsàgot. Az a baj hogy van akivel baràt tudok lenni, de CSAK amikor kozos érdeklodési korunk van. Mit kéne tennem hogy tullépjek ezen a fàzison?