Lányok! Egyértelműen nem jönnek be a magányos típusok?

00:43-as vagyok.

Már nem azért (nem nagyképűségből), de szerintem az ilyen "magamfajtáknak" sokkal egyedibb a személyiségük, mint a többieknek, akik megjátszák magukat, hogy ilyenek meg olyanok. Tisztelet a kivételnek! Mi nem akarjuk előadni, hogy különbbek, jobbak lennénk mint amilyenek valójában vagyunk, így tényleg velünk beszélgettek és nem pedig azzal a szereppel akit eljátsszunk épp, hogy bevágódjunk nálatok :). Bárki aki hozzám szólt (mégha bunkónak is éreztem kicsit) mindig beszélgetőtársra találhatott bennem, szóval én nem vagyok annyira zárkózott. Nyilván nem osztom meg egyből a legféltettebb titkaim meg ilyesmi, de lehet velem beszélgetni. Vagyis lehetett, amíg társaságba jártam, de ahogy fentebb említettem túlságosan is azt éreztették velem, hogy kilógok a sorból, így igen csak elidegenedtem a régi "haver"októl és már egy ideje nem járok sehova. Itt a neten sincs könnyű dolgom találni egy hozzám illő lányt aki el tudna fogadni ilyennek és emellett még tetszene is.

20/F

Nem gondolom. És nem, nem játszok szerepet. Nem egy ilyen esetet láttam, amikor az egyik "menőgyerek" a falkájától leszakadva teljesen normális volt, el lehetett vele beszélgetni, a haverok előtt viszont beszólt, belém kötött. Ha valaki tényleg értékes, akkor miért gondolja, hogy szerepet kéne játszania? :)

Amúgy elismerem egoistán, kicsit bicskanyitogatóan hangozhatott a fenti válaszom, de nem tartom magam különlegesnek, egyszerűen csak vagyok aki vagyok.

Az én barátom is ilyen fiú :)

Pont ezért tetszett meg! Nem szeretem amikor valaki ott jópofizik a középpontban és mindenkinek a "barátja"...

Persze, havernak jó, de többre nem.