Mit gondoltok arról, ha valaki szerelemben, de nem párkapcsolatban él?

Milyen kapcsolat az, ami nem követel meg egyik féltől sem semmit? Amikor nem számíthatsz a másikra bármikor, bármiben?

Ez nem kapcsolat, hanem viszony. Attól még lehetsz tőle boldog, de a kapcsolat ott kezdődik, amikor kész vagy a másik féllel (és csak vele) mindenedet megosztani.

Második, ezt nyitott kapcsolatnak hívják. Ez azt jelenti, hogy két ember úgy van együtt, hogy minden téren meg tudnak adni egymásnak mindent, és vallják hogy az jó, ha nem korlátozzák egymást új emberek megismerésében, szexuális kapcsolat létesítésében, és a legkevésbé sem akarják birtokolni párjukat. Tisztában vannak vele, hogy a kettejük közti kapcsolat erős, és visszatalálnak egymáshoz. Olyan tényezők nem állhatnak kettejük közé amik a monogám kapcsolatot tönkretehetik, és általában életre szóló, ezáltal is bámulatos mélységű lehet a kötődés két ilyen ember között. Ezek mellett nem kell lemondaniuk semmilyen élvezetről.

Ez az a kapcsolat, amelyben mindkét fél olyan szabadságot élvez, mintha egyedülálló lenne, és emellett van egy lelki társa is, akivel megbeszélhet bármit, és szeretkezhet is vele.

Ha ez olyan csodálatos lenne, akkor nem kívánnának meg mást.

Ez csak egy liberális szar, azt az igényt elégíti ki hogy ne kelljen semmiért felelősséget vállalni.