Miért van az, hogy a nők sokszor olyan jól elvannak egyedül, mig a férfiak többsége keresi a nőt?

Én nem szeretem a magányt, pedig lány vagyok. :S

Mondjuk én sosem pánikoltam, hogy nem lesz senkim, folyamatosan összeismerkedtem bárkivel, aki hajlandó volt velem ismerkedni, pedig én se vagyok olyan nagyon szép - néha csak úgy, mert miért ne, én ilyen barátkozós vagyok :D - aztán előbb-utóbb valami úton-módon belebotlottam olyan srácokba is akiknek tetszettem és randiztunk. És most is van barátom, és én megbecsülöm őt, pedig fiatal vagyok, és örülnék, ha a szerelmünk kitartana örökké, simán el tudnám képzelni vele az életem.

Azért mert sok lány szemét, ne írjátok már le az összeset, meg általánosítsatok, hogy senki se veszi komolyan a pasiját, mert fiatal. Gondolom mind ezekről a cicababákról van szó, akik persze, hogy úgy cserélgetik a párjukat mint a zoknit...

20L

Etus már megint nagyon okosnak hiszi magát. Azt elfelejti, hogy nincs minden embernek komoly baráti köre, sőt sokaknak szinte semmilyen nincs. Épp elég baj ez, hogy ilyen idióta, paranoiás világban élünk. :(

Az mondjuk eszébe sem jut, mi van akkor, ha valaki tipikus férfimunkahelyen dolgozik, az a kevés nő pedig, akiket ismer, mind foglalt kivétel nélkül.

Mondjuk, tegyük fel, nem áll valami jól anyagilag, rengeteg kudarc érte, emiatt semmi önbizalma nincs és a többi, és a többi...

Valamint honnan kellene tudnia, hogy milyen sportklubba, csoportba lépjen be, ha akar valakit? Mert ha kifejezetten ezért megy el valahová, akkor biztosan nem jön össze neki senki.