Mit gondoltok rólam?

van egy barátnőm aki kb. pont ilyen mint te. én mondjuk jól kijövök vele, de ő is mondta már, hogy kivétel vagyok, mert az idősebbekkel szokott jól kijönni ő is. én igazából tisztelem :) legalább van olyan, akit még nem rontott meg ez a világ. és azt is tisztelem benne, hogy vannak erkölcsei, és nem adja fel őket. szóval rólad is ugyanezt gondolom így ezek alapján.

17/L

Most mit vársz mit írnak majd erre a kérdésre? Hogy te vagy a tökéletes pasi. vagy húúú... de érett vagy, mert "vannak céljaid" vagy mi? : )

Egyáltalán miért teszel fel ilyen kérdést, egy pár sorból hogy alkothatna rólad bárki véleményt? Vagy te csak ennyinek érzed magad?

Nem tudom mi volt a célod ezzel, hogy azt vártad, hogy az emberek az egódat simogassák, vagy csak egy véleményt szerettél volna, de rossz helyen kopogtatsz. Ha tényleg kíváncsi vagy, hogy mit gondolnak rólad mások, ha "tükörbe" akarsz nézni, akkor Kérdezd meg azokat akikkel együtt élsz nap mint nap.

Szia!

Közel másfél év inaktivitás után most érzem úgy, hogy újra hozzá kell szólnom valamihez a gyakorikérdéseken.

Leszögezném az elején, hogy valamennyire hasonlóak vagyunk :)

Szintén zavar és idegesít - amint te fogalmaztál - a mai fiatalok világa. A velem egykorúak nagy részével (legyen mondjuk 90 százalék), én se jövök ki. Nincs ötezer barátom facebook-on, életemben talán négyszer-ötször voltam partihelyen (és egyáltalán nem sajnálom, hogy csak ennyiszer, a mosógépzajtól megfájdul a fejem). A zenei ízlésem engem sem tesz túlzottan népszerűvé, hiszen ki hallgat manapság a velünk egykorúak közül rock'n'roll-t, blues-t, jazz-t és a '70-es évek rockzenéit? Jóformán senki.

De a lényegre térek:

Érthető is, hogy ennyi idősen megvannak a természetes szexuális vágyaid, nincs ezzel semmi gond, de a szégyenlősséget ideje lenne leküzdened. Nyugodj meg, vannak még a világon olyan normális korodbeliek, akikkel jól megértheted magad. És vannak köztük lányok is bőven :) Igaz, nehéz rájuk találni, de menni fog, csak bízz magadban!

Ha találsz ilyen embereket, akkor majd rájössz, hogy a szerelem nem is olyan ördöngős, elérhetetlen dolog, és hogy az embernek veszettül jólesik, ha valaki ott van mellette, egy fárasztó vagy rosszul végződött nap után van kivel megosztani a dolgokat, és a többi, és a többi.

Az, hogy gyereket nem szeretnél, tizennyolc évesen teljesen jogos vélemény, de ez még változhat a következő tizenöt-húsz évben az ellentettjére is :)

Valószínűsítem, hogy jól tanulsz, és - nehogy megsértődj - a tanulásba, esetleg különórákba menekülsz délutánonként, csak hogy ne kelljen az általad leírt dolgokon rágódni.

Ezzel nincs is semmi baj, mondhatjuk, hogy a gimnázium közepéig én is kísértetiesen hasonló cipőben jártam, de aztán megjelent az első igazi barátnő, találtam hozzám hasonló embereket,ez pedig kirántott az általad jól tálalt helyzetből.

Az éjjel-nappali tanulásból sokkal kevesebb lett, szakítottam időt a barátokra, jobb lett a közérzetem, a céljaim elérhetőségében még inkább hittem, és nem éreztem magam földönkívüliként többé.

Nem magamat fényezve szeretném megjegyezni, hogy az azóta eltelt öt év alatt összejött három nyelvvizsga, két barátnő, az összeköltözés gondolatát fontolgatjuk az aktuális leányzóval, a (talán létező) kreativitásom elengedtem, azóta Európa-szerte dolgozom egy kreatív állásban. Nem kellett hozzá csoda, sőt semmi rendkívüli, csak néhány ember, akivel jól megértem magam, és bármikor összefuthatok velük egy baráti beszélgetésre vagy sörözésre.

Elnézést a terjengős válaszért, de remélem, megértesz.

Azt ajánlom, nézz körül a környékeden értelmes és értékes emberek után, és sok sikert a változáshoz! Én szurkolok.

20/F

21:36-os vagyok

nyugodtan dobhatsz privátot is, ha bármi van ezzel kapcsolatban, szívesen segítek, és igazán nem sértődöm meg :)