Miért van az, hogy velem senki nem akar járni és senki nem mondja, hogy szeretlek?

18/F vagyok

A túlzott optimizmussal vigyázni kell, lehet mondogatni ezt a félig teli poharas dolgot, de aki túlságosan optimista, az a valósággal találkozva nagyokat csalódhat. Én inkább realista vagyok, és nem remélek sokat, így ha netán jönnek jó dolgok, akkor nem csalódás lesz, hanem nagy öröm. Viszont aki mindig csak a jót reméli, és nincs felkészülve a rosszra, amivel a mai világban nem nehéz találkozni, azt nagy csalódások fogják még érni. Nem érdemes saját kis világban élni...ez csak menekülés a valóságtól...

és TE mondod valakinek, hogy szeretnék veled sétálni, vagy hogy szeretlek?

Egészen biztos vagyok, hogy valahol van egy félénk, kedves, tisztaszívű lány, aki ugyanígy sóhajt fel, mint a Kedves Kérdező!

Aztán csak vigyázz: mert, mint a Shakespeare drámákban, úgy jön a szerelem, hirtelen, mint a villám!