Minden nap alig várom, hogy lássam és megöleljen, de nem vagyok szerelmes belé! Milyen érzés ez?

Még amikor 2009 szeptemberében gimnáziumba kerültem, rögtön az 1. nap megláttam egy fiút, akivel kapcsolatban nagyon furcsa érzésem támadt. Nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem. Ő akkor volt 11.-es. Úgy alakult, hogy még az 1. vagy 2. héten (már nem is emlékszem) megismerkedtünk. Nem mondom, hogy olyan különösen jóban lettünk, de kiderült számomra, hogy nagyon nagyon jófej. egész évben csak ráköszöntünk egymásra néha néha odajött hozzánk, de semmi különös nem történt, mert egyébként ő jóban van az egész iskolával :)

Szeptemberben, a szülinapomra kaptam tőle egy csokit. Azóta is rejtély számomra, hogy honnan tudta meg, hogy mikor van a szülinapom. Nagyon örültem neki, az egész napomat bearanyozta a 2 puszi, amit a csoki mellé kaptam :) aztán pár héttel később rám írt facebookon. 2 órát chateltünk ettől kezdve minden nap. a suliban akárhányszor összefutottunk mindig megölelt, meg megpuszilt. aztán összejött egy lánnyal. el sem tudom mondani, milyen csalódott és szomorú voltam, kicsit biztosabb lettem abban, hogy szerelmes vagyok, de aztán rájöttem, hogy mégsem...aztán olyan november közepe fele megint írt. újabb kb 2 órás beszélgetés. egy ideig csak 3 naponta aztán kettő, aztán újra minden nap. Mellesleg akkor is együtt volt a barátnőjével és még most is együtt vannak. ennek ellenére szebbnél szebb bókokat kapok tőle. pár hete sétálni is elhívott órák után, aztán valahogy a séta elmaradt.

Már a barátaimnak is feltűnt, hogy abban a pillanatban, ahogy rám köszön, mintha kicseréltek volna. fülig ér a szám, mindenen nevetek...minden nap alig várom, hogy vége legyen az óráimnak és odajöjjön hozzám és megöleljen, meg megpusziljon. ez most teljesen úgy hangzik, mintha szerelmes lennék belé, de nem így van. nem tudom elképzelni, hogy járjak vele. ilyet még sosem éreztem, nem tudom mi lehet ez. Mi a véleményetek? Történt már veletek hasonló?