Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Voltál már ennyire szerelmes? Tapasztalatok?
Voltam.
A tapasztalatom az, hogy az ember mindent elkövet, szinte a végsőkig, az ilyen kapcsolatért.
Nagyon nagy csalódás, trauma, erős elhatározás és ezek után egy új kapcsolat, amiből szerelem lesz, más irányba fordíthatja a dolgokat.
Vagy marad ez a felemás kapcsi, amíg az egyik fél teljesen bele nem fárad.
Ha én akarnék ilyen helyzetből kijutni, először is kizárnám az illetőt az életemből, amennyire csak lehet. Nincs találkozás, telefon, SMS, MSN, e-mail, semmi ilyesmi. (Ha mondjuk osztály- vagy munkatárs, akkor ez jóval nehezebb persze) Igyekeznék társaságban is lenni, mert egy nagyon szeretett/vágyott ember hiányát olyan másik emberek társasága, akik figyelnek egymásra és jól elvannak együtt, enyhíteni tudja. Igyekeznék valamilyen napirendet adni magamnak, amiben sportolás is van (futás, úszás, bicikli, konditerem, stb stb). Esetleg (bár ez az előzőhöz hasonló) kitűznék magamnak valamilyen célt, amit el akarok érni, pl. új képesség kifejlesztésére, hogy ebben is megmutatkozzon, hogy nélküle is fejlődöm, haladok, egy kicsit új ember vagyok. (Pl. megtanulni zsonglőrködni néhány labdával, megtanulni tükörírni, megtanulni a tünde írást Tolkien műveiből vagy akár bármi élő nyelvet, ilyesmik.)
24/f
voltam. de ő nem tudta. úgy ismertem meg hogy ő hajtott rám csak úgy spontán, én meg leráztam mert húdejólnézki de nem ismerem úgyhogy hagyjon már békén. aztán sokszor találkoztunk még, de a távolságot tartva, közös baráti társaság, közös barátok stb. és lassan megismertem és menthetetlenül beleszerettem. de semmi pénzért nem mertem volna a tudomására hozni. részben büszkeség is, meg gondoltam hogy úgyis ostoba libának nézne aki nem tudja eldönteni mit akar mert először lepattintom aztán meg mégis... szóval tiszta tehetetlenül nyomorékul éreztem magam jó sokáig nem tudtam megszabadulni tőle, igazából másfél évig nem ment ki a fejemből úgy hogy nem tudtam volna másvalakivel kapcsolatot kezdeni és az összes srácot leráztam aki csak próbált közelíteni. aztán váratlanul megismertem egy lányt, megint szrelmes lettem és ez végre teljesen kizökkentett a másfél éves önsajnálatomból és továbbléptem a változás felé. ugyan nem tartott sokáig a kapcsolat vele de szép emlékek maradtak belőle. csak sajnos nem nagyon voltunk vele egy szinten ebben az egészben, nekem még nagyon új volt hoyg egy lánnyal meg egyáltalán felfogni azt hogy hé akkor most úgy néz ki én biszex vagyok, ehhez hozzá kellett szoknom, ő meg homoszexuális volt már évek óta csak lányokkal volt kapcsolata. na mindegy, ha nem lett volna nekem még annyira szokatlan a dolog, tuti tovább tarthatott volna vele amit nem is bánnék. de mostmár ezen is túlléptem.
21L
Sok ember átesik ezeken az érzéseken.
Majd másik fiú/lány úgyis segít.
Ha nem erőszakol és akkor bele szeretsz. xd
Fogj egy fiút/lányt és feküdj le vele.
ez a lehető legszarabb erzes:S
mikor probalsz valaki masba beleszeretni,de a szived melyen erzed,h csak Őt tudod szeretni. de mivel soha nem lehettek együtt,elfogadod. majd egyszer,ha kedvesen hozzadszol,vagy egyutt nevettek,ujbol beleszeretsz,majd ujbol,ujbol,es ujbol.
ez emberkinzas:((
boldog karacsony!!!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!