Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok erről (vékonyság vs. Fogadjuk el magunkat)?
Szóval a legtöbb fiúnak bejönnek a vékony, karcsú lányok. Pl. próbababák, modellek.
Én most hozzájuk képest vastagabb vagyok, de már sokat fogytam, és most is diétázom (zöldség, gyümölcs, fehérje, rizs, hal, stb. kiegyensúlyozott étrend, csökkentett szénhidrát, stb.) meg tornázok, sportolok.
Sokáig állt a súlyom, most megint elkezdtem fogyni. Amivel úgy vagyok, hogy kicsit meglepett, azt hittem már sose indul meg. De azért örülök, mert nem vetem meg a vékony, légies alkatot. Tudom azt is, hogy van akinek a húsosabb, testesebb alkat jön be. De annyira nem érdekel, meg nem tudok erre építeni, hogy kinek mi tetszik.
Jelenleg nem is bántom magamat a súlyomért, de kitűztem, hogy vékonyabb leszek. Mégis több ruhát vehetek fel, meg azt hiszem egészségesebb is leszek így.
Végülis elfogadnak így az emberek, szeretnek, aztán mikor felvállalom, hogy szerintem jó az, ha valaki szép kecsesen vékony, meg bevallom, hogy tisztában vagyok vele, hogy van némi túlsúlyom, akkor megnyílnak az emberek, és valóban kiderül, hogy jó ez így, jó ez így a vékonyság.
Eddig oké, viszont nekem az bezavar, hogy mindig jön az a duma, hogy fogadjuk el egymást gyerekek úgy ahogy vagyunk, meg a belső fontosabb.
Értem...de ha igényességre is törekszünk, akkor mégis jobb vékonyabbnak lenni, nem?
Úgy érzem ettől az utóbbi dumától a nők /férfiak nem tudom mennyire/ ellustulnak, és mivel úgyis lesz partnere így is, úgy is, akárhogy néz ki...ezért sok embert nem érdekel, hogy vékony-e, fitt-e, sportos-e...
Ti mit gondoltok?
Néha eléggé zavart érzek ebben a témakörben, mivel...:
-lehet,hogy megvan az igény a vékonyságra, de tett nem járul hozzá
-vagy megelégszik egy nem túl vékony, nem túl sportos testtel
(-egyéb, akadályozó tényezőkre most nem szeretnék kitérni (pl. betegség, pénz- és időhiány, stb.) )
Én 160 centi és kb. 65 kiló vagyok, és az az érzésem, hogy engem már általában a kövér kategóriába vesznek a pasik. Mondjuk sosem volt gondom a pasizással, de akkor is ez az érzésem, hogy én már kövérnek számítok.
Pedig figyelek az étkezésre és heti 3szor sportolok, de évek óta mégsem változik a súlyom, ennyinél megálltam. És kezdek beletörődni, hogy sosem fogok 27-es nadrágot hordani.
:)
Van, aki úgy tudja elfogadni magát, ha vékony, úgy képes szépnek látni magát. Akkor ő tegyen meg mindent érte. Persze a testmozgás senkinek sem árt, szóval nem azt mondom, hogy aki husin is elfogadja magát, az ne mozogjon semmit! De mindenki maga tudja, hogy hogyan tud megfelelni magának.
Én 168 centi vagyok, és a súlyom 62-65 kg között mozog, és habár nem vagyok dagi, alkatilag széles a csípőm. És mégsem éreztem úgy sosem, hogy gondjaim lennének a pasizással.
Szerintem mindegy, hogy valaki vékony, vagy kicsit husibb, az a lényeg, hogy szeresse magát. Mégiscsak kellemesebb egy olyan ember társasága, aki felszabadult, és jól érzi magát a bőrében, mint aki folyton a kinézetén görcsöl, nem?:)
Én már írtam ide egyszer, a 21 éves lány vagyok.
Nekem gimnáziumban volt a legtöbb pasim. Pontosítanék, mert komoly kapcsolatom volt akkoriban, 2,5 évig tartott. De akkor volt a legtöbb pasi oda értem. Alig értem el a 160 centit, a súlyom pedig ugyanennyi volt, mint most: 60-65 kiló között mozogtam. Ahogy visszanézem a régi képeimet, egyáltalán nem voltam duci. (Van itt oldalt - legalábbis nálam ez a ruhás reklám, olyan alkatom volt/van, mint a fekete miniruhás nőnek, nem a boszinak.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!