Sajnálatból párkapcsolat? Nem tenném jól?

egyedül vagyok egy ideje, de jól érzem így magam... előtte hosszú párkapcsolatom volt, és közben megismertem egy srácot. leegyszerűsítve a helyzetet: ő nagyon szeretne most tőlem valamit, de én nem érzek iránta semmit, egyáltalán.

van egy másik aki iránt igen, de hát persze ő sz*rik rám, na innen jött az ötlet... talán mégis jobban tenném ha összejönnék vele. megismerne, és rájönne hogy nem olyan vagyok amilyennek elképzelt, így ő akarna nélkülem lenni... ez hamar bekövetkezne mert a srác idealizál kőkeményen.

nagyon rossz érzés csalódni, és borzalmasan nehéz elfelejteni valakit akiben nem látod a rosszat. én is idealizálom a srácot aki tetszik, és így sokkal nehezebb. néha azt kívánom hogy találkozzunk, és legyen egy bunkó p*cs, akkor elfelejtem majd.

Talán jobb lenne az "udvarlómnak" is, szegény már több mint két éve hajt rám, és kedves, de teljesen más világ mint én, nem vágyom rá. De talán neki jobb lenne ha ő is látná végre, hogy nekünk ez nem menne, és akkor elfelejtene...

Szerintetek teljesen hülyeség? hagyjam tovább így az egészet? tudja hogy nem akarok semmit, nem bíztatom. Vagy bántsam meg valamivel? :S