Milyen ember lesz az, akinek soha nincs párja, nem szexszel soha és alig van barátja?

Két példa van a rokonságomban:

-egy nagynéni(sajnos túl korán eltávozott).

Nem volt vele semmi gond,nagyon emberszerető , dolgozott normálisan-talán egy furcsaság volt,de az sem rossz,hogy mivel neki nem voltak gyerekei,látszódott rajta,hogy szívesen van gyerekekkel,mint egy pót anyuka,úgy viselkedett,rajongásig szerette őket--többet adott magából,mint az átlagban elvárható

-a másik egy nagybácsi:nála már vannak negatívumok,nem tud a gyerekekkel bánni,illetve nem alakult ki az átlagos szociális érzékenység,nem tud jól alkalmazkodni,mint egy családos ember,sem a gyerekekkel nem tud hosszú távon együtt lenni,de a munkáját ő is kiválóan elvégzi

Kezdem a végéről. Hogy érdemes így élni? Nehéz így élni és egyre mélyebbre ássa magát lelkileg az,aki ilyen.

Az,hogy milyen ember lesz az ilyen? Az változó. Én ismerek ilyen embert egy 34 éves férfi és nincsen nő az életében hosszú évek óta. Barátai nincsenek,talán inkább csak ismerősei,de azokkal a kapcsolatot nem tartja. Édesanyjával él és elvan magának. Férfi szemmel nézve nem rossz képű a srác,de a lányokhoz nem mer annál jobban közeledni,hogy elbohóckodik ,elökörködik velük és ezzel be is fejezte az "udvarlást". Tudom,hogy mulya és fél a lányoktól mert volt egy írtó nagy csalódása és azóta távolságtartó. Eléggé bezárkózott is a srác és agresszív is,igaz nem mindig,de előjön belőle. Fiatalabb 15-17 éves lányok előtt nyílik meg igazán és közöttük érzi jól magát. Hát van ilyen. Ő is ember és őt is anya szülte. Ilyen és kész. Segítséget nem fogad el,mert ha felajánlja valaki neki,akkor rögtön harap,úgyhogy inkább jobb hagyni,hogy élje az ő életét azt a világot,amit kialakított magának. Hozzáteszem a gyerekkora sem volt fényes. A szülők elváltak és anyagilag sem éltek jól. Úgyhogy ami kérdést feltettél kicsit mögé kell nézni ilyen esetben,hogy miért viselkedik így valaki.

Nem tudom, érdemes-e így élni.

De azt tudom, hogy ha ezt valaki megelégeli, és mondjuk eldobja magától az életet - nem valószínű, hogy kap helyette másikat!

Úgyhogy akinek ilyen élete van, annak is az a legjobb, ha megpróbálja kibírni. Ha tud valamit tenni, hogy fejlődjön, az jó - ha nem, akkor marad, amilyen volt. Vagy várja a jó szerencsét.

Az ilyen embereknél mélyen, a gyerekkorban kell keresni a baj forrását. Sokszor a család, az életkörülmények vezetnek ide, de sokat számít az is, hogy milyen típusú emberről van szó!

Ebben az esetben hajlamosak vagyunk még egyet belerúgni az illetőbe (az unintelligensebb fajta!). Ami elég vérlázító!

Ezek az emberek természetesen lehetnek jó, sőt nagyon jó emberek! Az nem ettől függ!!

Viszont ne mondja Nekem senki, hogy ez egészséges!

Előbb-utóbb teljesen bezárkóznak, elvonultan élnek, lassan kezdenek teljesen érdektelenek lenni a külvilág felé! Ez pedig hosszútávon olyan súlyos következményekkel is járhat, mint a depresszió, mániás depresszió (ami egy súlyosabb változat), és végül Isten ne adja, akár az öngyilkosság!

Tehát, nagyon fontos, hogy ha van ilyen ismerősünk, ne hagyjuk el még mi is! Akkor is törődnünk kell Vele, ha Ő ezt nem akarja! Nem kell erőszakosan, de a háttérből mindig figyeljünk!

Valahol a társadalmon is múlik milyen sorsra jut egy ilyen nehézségekkel küzdő ember!

Szóma ha mondom, segít a gondon:)

Node: pszichológussal lehet tárgyalni a problémákról, arra van.

Változtatni a helyzetén TUD, ha akar, és nem túl kényelmes az önmarcangolás. Ha Mer változtatni, Végig gondolja, hogy min kell, mitől fél, mit csináljon másképpen, és ezek tudatában CSELEKSZIK, akkor meg fog változni az élete. DE TENNI KELL ÉRTE. Az önsajnálat nem megoldás, csak nehezebb lesz kilábalni.

Ez a személy esetleg menjen el szórakozni a haverjaival, és töltsenek együtt több időt. Ha nem elégedett a külsejével, tegyen érte- menjen el edzeni. Segíteni fog az önérzetén, az biztos.

De csináljon valamit, mert az öngyilkosság nem út, az állandó letargia pedig kihat a környezetre, az állandó búskomorságot nem szeretik az emberek.