Ismertek ilyen embereket, akiknek egy másik kapcsolatban megváltozott az értékrendjük ilyen szempontból?

Több esetről is tudok mesélni, előre is elnézést a hosszú terjedelemért, de köszönöm, ha végigolvasod:

1. Egy férfi jóbarátom soha nem akart gyereket. Ennek alapján is választott olyan párt, aki szintén nem akar. Egyszer házasodott, rendben volt minden hosszú évekig, majd a feleségnél mégis megjöttek az anyai ösztönök, és gyereket akart. A barátom el is vált emiatt tőle, nem egyezett a jövőképük.

Később eljegyzett egy másik ilyen nőt, aki nem akart gyereket, de ott még házasság előtt jött a menyasszony ötlete hogy mégis akar. Szétmentek.

Tegnap összefutottam vele, beszélgetni kezdtünk kivel mi van, és akkor elkezdte mesélni, hogy újra talált egy nőt, jól megvannak, összeköltöztek, és hogy milyen aranyos a nő 1 éves kislánya, imádja. Alig akartam elhinni, hogy összejött egy kisgyerekes nővel. Hiszen pont ezért vált el régen, illetve dobott egy több éves kapcsolatot, hogy nála szó sem lehet gyerekről...

2. Egyik lánybarátnőm. Nagyon gyerekellenes, alapjába véve a gyerekekkel sem jön ki jól, nem szereti őket. Két abortusza is volt már, azokban az időszakokban sokat vígasztaltam, támogattam, mert rettegett a terhességtől, meg a gondolattól, hogy anya lesz.

(Mielőtt elítélitek, szabályszerűen használt fogamzásgátlás mellett esett teherbe.)

Eltelt pár év, vidáman mesélte nemrég, hogy összejött egy elvált, gyerekes férfival, és hogy ő is akar neki szülni később. Nem hittem a fülemnek, tessék?

3. Saját példa: vőlegényem 5 év párkapcsolat után kérte meg a kezem, és 8 évig voltam menyasszony. Sosem jutottunk el a házasságig, mert szerinte hülyeség (csak akkor nem értem miért kérte meg a kezem, hiszen én sem erőltettem a témát, eleve így ismerkedtünk meg, hogy egyikünk se esküvő-párti).

Viszont miután megkérte a kezem, már bocsánat, de néha-néha (évi 1-2 alkalommal) rákérdeztem nála, hogy leszünk-e házasok, vagy sem (őszinte leszek, eljátszottam a gondolattal, komolyan terveztünk egymással, és nagyon örültem volna, ha 13 év után már nem pasimként, hanem férjemként hivatkozhatok rá.

Nyilván nem csak ez volt a lényeg, hanem hogy házassággal egy magasabb, szorosabb szintre is emelhetnénk a kapcsolatunk. Nem akartam nagy lakodalmat, nekem az is elég lett volna ha átmegyünk az anyakönyvvezetőhöz, két tanú mellett alaírjuk és hazajövünk...

Sosem kaptam normális indokot arra miért kérte meg a kezem, ha utána semmit sem akart (nem változott semmi közöttünk egyébként, sőt, házat építettünk, közös vállalkozáson gondolkodtunk stb, szóval eljegyzés után inkább felfelé ívelt a kapcsolatunk, mintsem lefelé).

Végül úgy hozta az élet, hogy szakítottunk.

Pár hónap elteltével, mivel megmaradt köztünk jó, beszélgetőviszony, meséli, hogy talált egy nőt, aki már az első pár randin felvázolta a tervét, hogy 1 éven belül házasságot akar, 2 éven belül megy gyereket, és hogy ő ebbe belement.

Pardon? Alig ismeri, és pár randi után rábólintott az esküvőre, meg a családalapításra, velem meg semmi?

Őszintén szólva, szíven ütött a dolog...

A tegnapi, ismerősömmel való találkozás ihlette a kérdést. Ti hogyan reagálnátok, ha a férjetek azzal az indokkal válna el tőletek, hogy nem akar gyereket és nem egyeznek a terveitek, majd összejön egy másik nővel, akivel viszont van\lesz gyerek?

Vagy a barátnőtök állandóan retteg a terhesség gondolatától is, te odafigyelsz rá, még abba is belemész, hogy 2 év múlva, mikor betöltöd a 40-et, megcsináltatod a vazektómiát, hogy le tudja tenni a hormonális fogamzásgátlót, erre félrelép egy kisgyerekes pasassal, akitől most saját gyereket is akar? (Igen, beszéltem, a volt barátjával, érdekelt az ő nézőpontja is, hogyan élte meg.)

Vagy akivel azért romlott meg a viszony, mert semerre sem akart tartani a jövőtök, látszólag építettétek az életeteket, de annyira már nem gondolta veled komolyan, hogy 13 év után elvegyen. Más nőnek pár randi után meg már megígérte hogy 1 éven belül elveszi ha ő ezt akarja...

Kerültetek ilyen szituációba? Hogyan éltétek meg? Mi játszódott le bennetek?