Lehet, hogy egy ellenkező neműt tökéletesnek tartunk, de mégsem leszünk belé szerelmesek?

Ez olyan megfoghatatlan. Én mindig azt gondoltam, hogy a szerelem a külsőn és sikerességen múlik. Mindig olyan pasikba szerettem bele, akik ilyen Harrison Ford fiatalon szint. A suliban is a legszebb lányba volt minden fiú szerelmes.

Később lejjebb adtam, olyan értelemben, ha nem is volt tökéletes, magas álompasi, de volt haja, önbizalma, szexi hangja, nagyon bele tudtam szeretni. Általában ezek az emberek másoknak is nagyon tetszettek.

Most viszont beleszerettem valakibe, aki egész más, mint az ideálom. De olyan közel került a lelkemhez mint még senki más. Szinte beteg vagyok nélküle. Amúgy nagyon helyesnek látom, van benne valami különleges, de az elején amikor még nem voltam ennyire vak, egy elég lepukkant alakot láttam benne és csodálnivalót meg pláne nem. Előző szerelmemet úgy csodáltam, levegőt se kaptam a közelében. Most se szívdobogás, se csodálat, de olyan, mintha kitépték volna a szívemet, mióta nincs velem.