Jobb egyedul mint 1 jonak mondhato kapcsolatban ahol nem vagy szerelems?

Én is azt a tábort erősítem, aki kilépne, illetve soha be se lépne érzelmek nélkül.

Egyszer fiatalon megpróbáltam. Első próbálkozás volt kapcsolatra 18 évesen. A fiú nem vonzott (érzelmek, kötődés nélkül nekem a szexuális vàgy iy nagyon ritkán jön meg), de nem is taszított, kedves volt, rendes, stb. Voltak közös érdeklődési területek, anyagilag is maximálisan oda tette magàt, pedig ő is még csak egyetemista volt. Pl. szülinapomra 3 napos wellnes hétvégét akart fizetni (itt ugrottam ki a dologból), vett egy nagy húsevő növényt, mert azokért rajongtam... elvileg tök rendben volt a dolog, mint embert is kedveltem, de, azok a tulajdonságai, amik kizárták, hogy szerelmes legyek lassan elkezdtek egyre jobban idegesíteni, a testi közeledése semlegesből undorrá változott, mert valójában nem vágytam erre az egészre. Szóval, hiàba lett volna meg látszólag minden, ha az érzelmi rész eleve ott se volt. Pedig szuper baràtok lehettünk volna.

Ugyanígy jártam kapcsolatban, ami szerelemnek indult, de az évek alatt eltávolodtunk és megszakadt az érzelmi kötelék. Maradhattam volna, mostanra felesèg és talán anya vagyok, mert a volt párom oldalàról nem hűlt ki a dolog. De minek? Hogy csapdàban legyek? Az érzelmi kötelék nem véletlen kopott el, nekem ott érzelmileg nem volt jó. Ahogy írták, inkább választottam azt, hogy talán jön a szerelem, mint a biztos elvegetálgatást. De, én sokkal frusztráltabb és magányosabb voltam a kapcsolatban, mint egyedül. Ha valaki nem így éli meg, érthető, ha maradni akar.

14, beszélni bőven van kovel most is. Ahogy segítséget is kapok a barátoktól, családtól ha kell.

A kapcsolatban boldogtalan voltam, azt éreztem, hogy bezárul a ketrec, hogy eljön a nap, mikor felteszi a kérdést, amire nem fogok tudni igent mondani. Mert nem akartam úgy leélni az életem, hogy olyannal vagyok, akinek a dolgai irritálnak, akivel nincs meg az érzés, hogy igem, ő AZ.