Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik olyan, hogy egy ember gyökeresen megváltozik, eltorzul a személyisége, már rá sem lehet ismerni, sőt: olyanná válik, mint egy robot, akinek már nincsenek érzelmei, mondhatni lelketlen? Mindez fél év alatt?
Nagyon aggódom, kérlek segítsetek! Komoly a gond... A volt párom nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, alapvetően pedig egy jó ember. A szakításunk sajnos csúnya volt, így a harag miatt fél évig képtelen voltam vele beszélni. Amikor még együtt voltunk, végig azt mondogatta, hogy sosem akar elveszíteni, abba belehal...stb, a szétválás mégsem viselte meg (látszólag). Aztán most fél év után újra beszéltünk... Mintha eltűnt volna az az ember, akit én ismertem, és ez nagyon megijesztett. Egy érzelemmentes valaki volt a másik oldalon, egy robot, aki folyamatosan csak ír ír és ír (másodpercenként küldte az üzeneteket, ami szintén rémisztő volt). Beszámolt arról, hogy neki milyen izgalmas élete van, azt mondogatta, hogy őt aztán nem érdekli a múlt (pedig fel sem hoztam kettőnket). Mintha meghalt volna az a személy, akit én régen mindennél jobban szerettem, és aki engem is mindennél jobban szeretett (3 évig voltunk együtt, a végét leszámítva varázslatos volt).
Arra is gondoltam, hogy esetleg drogozik?! Lehet azért, mert sietve írt, de néhol olvashatatlan volt, meg az is, hogy teljesen fel volt pörögve, illetve többször leírta, hogy "nem érdekli, ha tönkreteszi magát".
Nagyon megijesztett!!! Tudom, hogy már nem az én felelősségem, de biztos volt a ti életetekben is olyan személy, aki fontos maradt, mindegy mit csinált.
Örökre elvesztettem az igazi "ő"-t vagy csak falat épített maga köré a szakítás miatt? Volt már valaki hasonló helyzetben?
Köszönöm a válaszokat!
21/N (23/F)
válasza: válasza: válasza: válasza:Van ilyen, de nem biztos, hogy neked ezzel dolgod van.
Én pl. nagyon sokat változtam, azaz egy idő után végre mertem önmagam lenni (magányos gyerek voltam általános iskolás koromtól, alig voltak barátaim, csúfoltak, én meg az olvasásba menekültem), és akik nem ilyennek ismertek (22 évesen elegem lett, elkezdtem megvalósítani az álmaimat, utazni kezdtem, bátrabbá, lazábbá váltam, elkezdtem kiállni magamért), nem tudták hova tenni a változást. Biztos köztük is voltak olyanok, akik nem örültek ennek az egésznek, csakhogy én így felszabadultabban jobban érzem magam.
Ha árt magának valamivel (alkohol, drog...), az persze más kategória, de biztos vannak olyanok, akik közel állnak hozzá, és megállíthatják a lavinát, legalábbis több ráhatásuk van, mint neked.
Nekem anyukám egy pszichés betegség hatására fordult ki önmagából, na, az igazi türelemjáték az egész családnak, és mivel az anyám, nem intézhetem el egy legyintéssel, csak sokszor nem tudok mit kezdeni a tehetetlenséggel, amit érzek, mert hiába jár orvoshoz, a doki már nincs formában, öreg, már rég otthon kéne élnie a nyugdíjas éveit, de még praktizál, erőltetni meg ha nem akar, nem lehet, hogy máshoz is menjen el.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!