Boldog lett az, aki a szerelme miatt vállalt gyereket?

neee, az nagyon rossz döntés lenne. Te mint nő szívnád meg a legjobban az egészet te is tudod. Neki ez olyan mint amikor egy gyerek kiskutyát akar, de mindenki tudja, hogy a vége az lesz, hogy az anyja fogja gondozni.

Csak a másik kedvéért bevállalni...úristen ezt el sem tudom képzelni, hogy lehet ilyen fontos döntéseket meghozni ezen az alapon. Ember életről van szó, nézz körül milyen országba vállalnád, milyen kilátásokra, egy pusztuló bolygóra. Csak azért mert szerinted a pasi megérdemelné? Jézusom....

Már a legeslegelején tisztáznotok kellett volna, hogy kinek mi az álláspontja gyerek kérdésben, és ha neki minden vágya a gyerek, akkor már az elején búcsút kellett volna inteni neki.

Ilyen fontos kérdésekben nincs köztes út.

Labis mentális állapot... Te is tudod, hogy a gyerekvállaláshoz kötél idegek kellenek, még a legedzettebb embert is kicsinálja valamennyire.

Csak miatta ne vállald be, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy együtt maradtok, mégis a gyerek az már ott marad visszafordíthatatlanul és te leszel az elsődleges gondozó.

Ebben a kérdésben csak az legyen a döntő, hogy te magad szeretnél-e gyereket, minden körülményre felkészülve, pl ha váltok, és egyedülálló anyuka leszel, akkoris azt gondolod majd, hogy jó döntés volt. Csak akkor vállalj.

#3 Nem tudom miből következtettél arra, hogy a kérdező nő.

Én hasznos tapasztalatot nem tudok mondani, viszont az mindenképp bíztató, hogy erre te magad jutottál és nem kényszerít a párod.

Viszont igaza van a #3-nak abban, hogy ez egy olyan kérdés, amiben nincs kompromisszum.

Én a helyedben elmennék egy pszichológushoz (akár párterapeutához), hogy segítsen kibogozni a gyerekvállalással kapcsolatos érzéseiteket, mert nekem úgy tűnik, hogy neked ez a döntés (hogy biztosan nem akarsz gyereket) megingott, illetve lehet, hogy csak a traumák okozzák és ha azok fel lennének dolgozva, akkor vágynál erre. Nem tudom, nem vagyok szakember, de szerintem egy próbát megérne. Legalábbis hamarabb lenne válaszod. Lehet, hogy a terápia során bebizonyosodik, hogy nem szeretnél továbbrasem gyereket és esetleg segít a különválásban.

Mindenesetre amíg nem vagy biztos abban, hogy szeretnéd te is, addig semmiképpen ne vágj bele

4, igazad van fogalmam sincs hogy miből következettem arra, hogy a kérdező nő, talán mikor megláttam az életkorokat rögtön összekevertem, azt hittem a kérdező a 31 éves, és mivel fiatalabb, ezért gondoltam, hogy a nő. De most már figyelmesebben elolvasva, a kérdező valósíznűleg a 37 éves és férfi.

Hát akkor meg semmiképp, ha labilis a mentális állapotod, egyből dobbantanál valószínűleg amint bejönnek a nehézségek, utána meg fizetheted a gyerektartást.

Még a legsziklaszilárdabb embereket is kikezdi, megtépázza, nemhogy azokat akik bizonytalanok, meg a másik miatt vállalják, sőt tudják magukról, hogy labilisak.

Önismeret barátom, önismeret! Eddig tisztában voltál a korlátaiddal, biztos voltál abban, hogy mit nem akarsz, a szerelem ne hülyítsen meg!

Más miatt, legyen az szülő, barát, társadalom SOHA NEM KÉNE belemenni valamibe amit te nem akarsz. Lehet az külföldre való elköltözés, vagy dohányzásról való leszokás nemcsak gyerekvállalás. Ha nem érzed, hogy te kész vagy rá, feszültséget okoz, bizonytalanságot akkor nincs értelme. Olyan társat kell keresni aki hozzád hasonló. Vele szemben nem lenne fair, hogy hitegeted, legvégül ráhajlasz és aztán a gyerek is szívna ami aztán a legigazságtalanabb és legfelelőtlenebb cselekedet és persze ha lemondana a gyerekről miattad akkor megintcsak feszültség, boldogtalanság lenne a vége.

Ha szereted akkor elengeded, belátod, hogy nem illletek össze.

9, hát ez a baj, hogy a másik embertől függenek a gyerekkel kapcsolatos érzéseid, nem tőled jönnek. Csakhogy a szerelem elmúlik, a párkapcsolat, házasság idővel tönkremegy, igen ezt így ki merem mondani, elég csak megnézni a statisztikákat. A gyerek pedig örök.

Szerintem aki saját belső indíttatásból mindentől függetlenül nem akart gyereket, az ne is vállaljon.

Mert így is nehéz alapvetően, aztán majd jönnek olyan helyzetek, amikor az élet nem lesz épp ideális, vagy a társ változik meg, az érzelmeink iránta stb. De a gyerek ott lesz..

2 különálló a döntés a a partner megválasztása, és egy teljesen másik a gyerekvállalás. Ez a baj, hogy sokan keverik a kettőt, aztán meg jönnek ide a gyakorira habzó szájjal, hogy "leamortizáltad 1-2 gyerekkel a feleséged, aztán meg elhagyod a családodat" mintha önmagában a gyerek vállalás nem is lett volna önálló döntés, csak a másik kedvéért mentek volna bele.

Akkor is akarnod kell a gyereket, ha esetleg válás lesz a vége, ezt bele kell kalkulálni. Aki igazán szeretné, azt gondolom akkoris örömmel vállalja, ha egyedülálló anya marad, vagy elvált férj gyerektartással.