Mikor és minek hatására engedted el a társkeresést, és "vonultál vissza" a piacról? Azóta hogy alakult az életed? Boldog vagy?

Azert mert azok a pasik akik fent voltak es komoly kapcsolatot kerestek nem voltak az eseteim. Akik bejottek azok meg csak kaland miatt voltak fent, az meg volt.

Munkahelyen ismertem meg a ferjemet. Igen boldog vagyok :)

4 hónapig voltam fent aktívan társkeresőn, volt pár randim, konkrétan 4 pasival találkoztam, de egyikkel sem jött össze a dolog. A 4. után Kicsit már úgy éreztem, hogy túlságosan rágörcsölök, napi szinten pörgettem a profilokat stb. Aztán akkor mondtam azt, hogy ebből így elég. Elengedtem a dolgot.

Hála istennek lusta voltam letörölni magam🙏🙏🙏, ezért a regisztrációm és az adatlapom, meg a képek megmaradtak fent, de 2 hónapig rá sem néztem, csak éltem az életem. Tanultam, dolgoztam, szórakoztam. Aztán egyszer csak kaptam egy email értesitést, hogy privát üzenetet írt nekem valaki az oldalon.

Beléptem, elolvastam, megnéztem az adatait, meg a képeit, szimpatikusnak tűnt, és vissza írtam neki. Elkezdtünk így ismerkedni, majd randira hívott, találkoztunk, és azóta együtt vagyunk.:) Ennek most nyáron lesz 15 éve:))) , most ünnepek előtt volt a 13. házassági évfordulónk.:) és igen. Nagyon boldog vagyok.😊😍 Mindketten azok vagyunk.

Már kèt ève pontot szerettem volna rakni a vègère,amikor èrt egy jelentős szerelmi csalódás, most pedig megint...

Mondjuk nem online zajlott az egèsz ès jelenleg sem vagyok fent egyetlen ilyen jellegű oldalon sem.Szimplán próbálom èlni az èletem,bár a Szerelmemre rengeteget gondolok.❤️

Utolsó!

Pontosan ezt èrzem, hasonló a szitu...

Igazán soha nem is voltam jelen. Leszámítva, hogy elkeseredésemben 31 éves koromtól volt egy 1,5 éves netes társkeresős próbálkozásom, de hagyjuk is... 🤐

Elég hamar, tinikoromra nyilvánvalóvá vált, hogy nekem csúnyácska és introvertált lányként/nőként nem osztottak lapot az élet ezen területén.

A mai napig egyedül vagyok. Boldog nem. Nyilván jobb, mint egy nem megfelelő kapcsolatban, de azt nem nehéz belátni, hogy a rossz hiánya önmagában nem egyenlő a boldogsággal... A társállatok, hobbik, egyéb figyelemelterelők pedig jók, de nekem nem elegek, illetve nem tudják pótolni azt, akire és amire vágyom. És bocs, de az a tudat sem, hogy Afrikában éheznek-szomjaznak, mások látás-, hallás-, egyéb sérültek, nincs származási családjuk, rokonságuk vagy van, de inkább ne lenne stb., bezzeg én mindezekhez képest mennyire szerencsés vagyok, fene a hálátlan, "negatív" pofámat... 🙄