Nők! Ez iszonyatosan béna és átlátszó volna?

Nyáron beszéltünk utoljára, kicsit most már furcsa volna előállni, hogy figyelj, bejössz. Nem?

Ráadásul elkövettem azt a hibát akkor, hogy nem voltam vele őszinte. Megkérdezte, hogy hogy ráírtam és én nem mondtam meg neki, hogy tetszik és azért. Gondoltam nem leszek egyből annyira direkt, megpróbálom finomabban a tudtára adni, hátha érdekesebb úgy.

Nem tudom mennyien lájkolják a képeit, szerintem sokan. Instan szoktam a napi történeteit szívezni, azt lehet észreveszi.

Tartok attól, hogy ha kölcsönös volna a szimpátia, akkor picit aktívabb lett volna a nyáron mikor beszéltünk. Lábon lőttem magam azzal, hogy nem utasíttattam el magam konkrétan, hogy legalább tudjak továbblépni.

Melyik volna szerintetek a jobb? Próbáljam meg megint az ürügyet, vagy szegezzem neki a lándzsát azzal, hogy mondja azt, hogy soha nem tetszettem neki és semmi esélyem, csak legalább szabaduljak meg a gondolatától?

Nyilván azt sem szeretném, hogy totál hülyének nézzen (még ha az is vagyok).

Mindezt le is zárnám ennyiben, ha nem kaptam volna el néhányszor a pillantásait. Eddig csak azok néztek úgy rám akiknek tetszettem és akartak valamit. Az ilyet valahogy megérzem, ezért is írtam rá full lazán, mert biztos voltam magamban. S emiatt motoszkál bennem még mindig, hogy az, létezhetetlen, hogy ennyi volt és kész. Gúzsba köt teljesen, másra nem is tudok gondolni sem, pedig szeretnék.

Szerintem csak az lesz, hogy marad az ürügy, csak legalább akkor utasítana már el.

Női szemszögből valamilyen jó tipp esetleg, hogy mivel írjak már megint? Valamit a kutyájával kapcsolatban? Van egy tacskója úgy láttam.