Általában a nők szakítanak, vetnek véget egy kapcsolatnak, házasságnak?

A kérdésben rögtön két (sőt három) állítást is megfogalmaztál (ami egy kérdésnél nem szerencsés...):

1. Általában a nők szakítanak.

2. Ebből következik, hogy a nők:

a) nem annyira kapcsolat orientáltak

b) nem dolgoznak annyira egy kapcsolaton, mint inkább kilépnek.

Nos, ha már a tudományok rovatban vagyunk, nézzünk tudományos forrást erre a kérdésre!

[link]

[link]

(A második forrás is ugyanarra a kutatóra hivatkozik, aki az első cikket írta, szóval nem függetlenek egymástól, de egy összefoglalónak nem rossz a második.)

Ezek alapján a válások többségé valóban a nők kezdeményezik, ugyanakkor ha nem házasok a partnerek, akkor nincs szignifikáns különbség (bár minimálisan ott is több, amikor a nő szakított). (Első forrás: Fig. 1.)

Szóval a nem házas kapcsolatok esetében az állításod hamis. Házas kapcsolatok esetében már inkább igaz, bár kérdés, mekkora gyakoriságtól mondjuk azt, hogy "általában".

Ami a második állításra vonatkozóan remek ábrák vannak az első forrásban. Például a Fig 5. mutatja, a nem házas emberek mekkora része szeretne megházasodni az életkor és a nem függvényében. Látszik, hogy fiatal korban elég hasonló az érték, idősebb korban viszont sokkal gyorsabban csökken a házasodási kedv a nők között, mint a férfiak esetében. És ha megnézed a többi ábrát, akkor arra is találsz remek grafikonokat, miért lehet ez. A Fig. 2 és Fig. 3 azt mutatják, mennyire jó minőségű, illetve boldog a házasság a férj és a feleség számára (két különböző adatbázis alapján). Elég egyértelmű pozitívban vannak mindkettőben a férfiak - életkortól függetlenül. Az talán elég jól megindokolja, miért inkább a nők kezdeményezik a válásokat. (A részletes okokra nem tér ki a cikk, de talán nem kell olyan sok fantázia kitalálni, hogy mi lehet a házassággal kapcsolatos elégedettségben az eltérés oka.)

És hogy a nők azért hajlamosabbak inkább a válásra, mert kevésbé hajlamosak dolgozni a kapcsolatokon? Erre sajnos tudományos adatokat nem tudok hozni, de azt logikailag sem nehéz belátni, hogy valójában ez nem egy vagy-vagy dolog. Sőt, szerintem ép az ellenkezője igaz. Amelyik fél aktívabb abban, hogy dolgozzon a kapcsolaton, az hajlamosabb arra is, hogy - ha ez nem sikerül, például a másik fél passzivitása miatt - kezdeményezze a kapcsolat felbontását. (Én legalábbis ilyenre ismerek példát, a másodikra nem.)

Összegezve:

1. Csak a házasságok esetében igaz, hogy inkább a nők kedvezményezik a válást, a nem-házas kapcsolatok esetében nem.

2. a) Nem igaz, hogy a nők nem annyira hosszútávú kapcsolat orientáltak - legalábbis amíg nincsenek rossz tapasztalataik.

2. b) Bár erre nem találtam tudományos adatot, véleményem (és személyes tapasztalataim) szerint nem igaz, hogy a nők kevésbé dolgoznának a kapcsolatokon, inkább az ellenkezője.

Szóval a három állításodból egy fél igaz.

#3

Vicces, hogy ezt te írod ki a nőgyalázó "kérdésed" után. (Az idézőjel annak szól, hogy ez egy totálisan állító kérdés, ahol ráadásul az állítások nagy részének semmi alapja, ahogy bemutattam.) Amúgy javaslom, próbáld meg elolvasni a válaszomat. De úgy alaposan. Hátha akkor fel fog tűnni, hogy egy szóval sem írtam, hogy a válás mindig a férfi hibája.

#4

Neked aztán elborult az agyműködésed, ha ebből is csak ezt a következtetést tudod levonni. Így mondjuk ne csodálkozz, ha nincs nőd!

Látom, hogy a kérdésre adott válaszok teljesen hidegen hagynak. Mondjuk ilyen állító kérdés után nem csodálom. Én mindenesetre megválaszoltam, ha ez téged hidegen hagy, az már a te bajod.