Katolikusként választanál magadnak nem hívő/ református társat?

A legtöbb vallásos ismerősöm ilyen, amilyet leírtál. És szerintem jogosan. Jobb, ha olyan az ember, akinek vagy a neveltetéséből, vagy a saját meggyőzédéséből jön a vallásosság, nem azért, mert "hát tetszik nekem a Juci / Robi, szóval megteszem a kedvéért, ha meg tudom szerezni". Ill. azért sajnos nem ritka eset az sem, hogy az emberek beígérgetik, behazudják az elején, hogy megtérnek, aztán "meggondolják magukat". Sztem neked kellene eldöntened azt, hogy akarsz-e párkapcsolat nélkül vallásos lenni vagy nem.

Én ezt úgy írnám le, hogy a mélyen vallásos emberek nem túl toleránsak. Eleve nem értem az átkeresztelkedést. Átkeresztelkedés nélkül is beengednek bármelyik templomba, tehát el tudok menni anélkül is a párommal misére.

Nem hívőt nem érdemes.

Én nem hívőt vettem el. Mi 23 éve együtt vagyunk. Nincsen semmi gondunk.

A reformátussal nincsen baj. A nagyszüleim római katolikus-református pár voltak, több, mint 50 év házassággal és szó szerint a halál választotta el őket. A nem hívőn viszont elgondolkoznék.