Szégyen, hogy férfiként félek a párkapcsolattól?

Az a baj, hogy túl sok negatív történetet hallottam, vagyis inkább úgy mondom, hogy azokat jegyeztem meg inkább. A férfiak jelentős része azt meséli el, hogy a feleségük lehúzta őket anyagilag, örökké csak kritizálta, nem nagyon értékelte az erőfeszítéseik és válás után a gyereket is ellenük nevelte.

Én meg úgy vagyok, hogy most már megszoktam azt, hogy egyedül élek, nem kell senkihez alkalmazkodni, a pénzem jelentős részét félre tudom tenni befektetési alapokba, van időm eljárni sportolni, haverokkal iszogatni, kulturális eseményekre. Nekem furcsa lenne, hogy egy nő állandóan keressen, meg kelljen beszélni vele hova megyek, mit csinálok, mire költsem a pénzem. Persze más szempontból meg jó lenne szeretni valakit, testileg, lekileg is közel engedni magamhoz, szabadidő programokat szervezni, de magától az elköteleződés részétől félek, olyan nagy kockázatnak tűnik az egész.