Ha szereted engedd el. Voltatok ilyen szituálcióban és ha igen el mesélitek?

Voltam.

A parom ki akart menni kulfoldre tanulni. Nehany honaprol lett volna szo egyebkent, nekem oke lett volna a tavkapcsolat, o nem akarta.

Igy hiaba szerettem, elfogadtam, hogy neki ennyi eleg volt es “elengedtem”, nem alltam le vele vitazni vagy probaltam meggyozni, hogy milyen jol tudna igy is mukodni a kapcsolat.

Én nem voltam még ilyen szituációban. Olyanban abszolút el tudom képzelni, ahol:

- a másik nem szeret viszont... ilyenkor önzőség sztem magamhoz láncolni és nem engedni, erőszakkal megpróbálni kihozni belőle, hogy szeressen

- ha azt látom, hogy vagy kölcsönösen, vagy csak neki nem tesz jót a kapcsolatunk... pl. én akarok gyereket, ő meg nem.

Anyukámnak volt egy spéci esete fiatalkorában, amikor összejött egy pasival, aztán beleszeretett a pasi bátyjába. Na, akkor ő sztem nemes módon inkább szakított a férfival, és eltűnt az életükből, nem pedig átengedte magát a kísértésnek azt megkockáztatva, hogy egy egész család kapcsolatrendszere legyen tönkretéve.