Ha egy házas hölgynek elhunyt a férje hány évig illik gyászolnia mielott tovabblephetne? Tisztelettel valaszoljatok kerlek es leginkabb olyanok akik ebben a cipoben jartak/jarnak. Okoskodók, bölcs ferfiak legyszi ne ide :)

Amennyit szeretne.

Pár hónaptól egy évig normális szerintem.

De utána se kell azonnal lekötnie magát, csak onnan kezdve léphet tovább.

Szerintem nincs olyan a gyaszban, hogy illik vagy nem illik.

Edesanyamek mar nem voltak egyutt egy ideje, amikor edesapam meghalt es anyumnak konnyebb volt ugy tovabb lepnie, hogy volt mellette valaki (akivel egyebkent a mai napig egyutt vannak, mar 4 eve). Mindenki tegyen ug, ahogy jonak erzi, ne kulso tenyezoktol es plane ne masok velemenyetol tegye ezt fuggove.

Nem gondolom, hogy ez illem kérdése lenne, és nem gondolom, hogy szerencsés megkérdőjelezni bárki túlélési, gyászfeldolgozási stratégiáját. Mikor minden összeomlik, észszerű keretek közt azt az utat kell választani, ami az egyénnek jó, főleg, ha nem engedheti meg magának a tartós önsajnálatot, mert gyerek(ek)ről is kell gondoskodnia, akkor is, ha ez eltér a társadalmilag tradicionálisan elfogadottól. A gyász foka és a fájdalom mértéke nem azon múlik, hogy valaki fél év vagy három év után talál társat. Ráadásul egy halálesetet követően igencsak átértékeli az ember az életét, és nem ritka, hogy karakteridegen(nek tűnő) viselkedéssel reagál.

2013-ban halt meg a férjem, azóta egyedül vagyok, nem is próbáltam társat keresni. Az egyik barátnőmnek 2015-ben, ő a következő évben összejött valakivel, azóta is együtt vannak. Egy másik barátnőmnek tavaly ősszel, ő most októberben talált új társat.

Visszatekintve úgy látom, hogy annak, aki nem akar élete hátralévő részére egyedül maradni, annak amint készen áll, szerencsésebb minél hamarabb lépnie. Az én stratégiám az volt, hogy mindent megteszek a lányunkért, és a férjem emlékéhez méltón élek. De az ember megszokja a magányt, kialakulnak a rigolyái, és ami a legfontosabb: a hosszú gyász alatt olyan piedesztálra emeli elhunyt férjét, és házasságának emlékét, hogy azt az űrt már nem akarja betölteni, és valójában nem is tudná, hiszen egy idealizált halottal lehetetlen versenyezni.

De soha nem kérdőjelezném meg azok döntését, akik nem ezt az utat választották, és ami a legfontosabb: úgy látom, hogy mindhárman olyan döntést hoztunk, amelyet nem bántunk meg.

Ez régen volt az illem része, de akkor minden létező rokoni kapcsolatra elő volt írva a gyász ideje és a ruha jellege is.

Egy héttől 3 évig, a rokoni foktól függően.