Régen nem zavart, hogy nincs senkim, most igen, de leginkább az zavar, hogy miért zavar, hogy nincs senki. Megzavarodtam?

30 éves vagyok, sosem volt senkim. Egyszer beszélgettem egy csajjal órákat és elhívtam kávéra, azt mondta van barátja, de előtte egy szóval nem mondta, ez nyáron volt, tehát előtte senkit nem hívtam el sehova, nem volt ilyen alkalmam. Ezt is csak azért tettem nyáron, hogy kíváncsi legyek egy nagyon szép, diplomás csaj mit mondd ha egy buszsofőr kérdez egy ilyet, másra nem is számítottam, társadalmi különbségek. :)

Egyedül élek, van egy süni a kertemben és ennyi a társas kapcsolat, egyébként a sünit nem láttam két napja, szerintem elbújt telel egyet. Ha arra gondolok milyen lenne valaki, csak az jut eszembe, hogy beszélnem kellene vele, csak nekem soha sincs miről, elmegyek dolgozni, szótlan módba teszem , kizárólag annak köszönök aki nekem is amíg felszáll, sosem volt konfliktusom. Hazatérek és alszok aztán kezdődik a másnap, harmadnap.. ez megy 5 éve. Valahogy úgy érzem ,hogy közösségi oldalak vannak rám hatással, mindenhol azt látom, hogy ennek,annak, amannak milyen szép kapcsolata, gyermeke meg élete van, nekem meg van még az évben 14 nap szabadságom, talán ennyi ami nekem van. Félek attól, hogy megkergülök. Magam sem tudom mit szeretnék.