Normális hogy ennyire megviselt?

Volt egy srác, akivel alakultam nagyon sok hónapig, idili volt minden de mégse jöttünk össze, mert nem szeretett belém. Én nagyon-nagyon megszenvedtem az utána lévő időszakot, nehezen tettem túl magam rajta. Eltelt már két év, és nemrég egy olyan helyen futottam össze vele és az új barátnőjével (akit ismerek) ahova én vittem először, az én hatásomra kezdett el érdeklődni bizonyos kultúra iránt (lényegtelen hol futottunk össze). Én 100%ban biztosra veszem őket láttam, nem tudom ő látott e de nagyon közel sétálgattunk egymáshoz, én egyedül voltam, teljesen megsemmisülve éreztem magam. Tudtam hogy már egy ideje van barátnője, de az hogy ez arcon csapott…nem bírtam egy idő után a jelenlétüket, elmentem a helyszínről, és vègigbőgtem a hazautat.

Egy lúzernek éreztem magam, akinek azóta sincs komoly kapcsolata, még mindig lépten-nyomon gondol az illetőre mert még mindig nem jött olyan, aki űberelhetné és felülírná az élményt amit vele átéltem. Most meg végignéztem hogy az értékek, amivel annó èn formáltam (csomó apró dolog amit visszajelzett nekem) azt most más lány élvezi.

Normàlis hogy ennyire megérintett? Vagy nagyon semlegesnek kellene lennie ennyi idő után?

Bevallom irigy vagyok, hogy neki ment, nekem meg nem ment hogy szerelmet találjak. én nem akarok neki rosszat , sőt. Örülök, ha mellettem nem is de mással megtalálta azt akit keresett. Viszont azt nehezen fogadom el, hogy nekem azóta sincs szerencsém😅

Át akarom ezeket a negatív érzéseket formálni, de nem tudom hogyan.