Hogy viselkedtek azzal aki tetszik?

Őőőszintén szólva már kb 4 éve nem tetszett senki. Férfiként írok amúgy... szóval én próbáltam keresni a társaságát, ismerkedni, ilyesmi. De gondosan tartózkodó volt. Kapcsolatban volt, meg én is, így azért érthető volt, és végül hamar el is ment arról a munkahelyről, ahol találkoztunk, szóval nem lett bonyolult helyzet.

Aahhh, többet kéne emberekkel találkoznom.

Tinédzserként ránézni se mertem. Olyan rideg voltam vele éveken át, hogy meg volt róla győződve, hogy soha esélye se lenne nálam. Ezt onnan tudom, hogy egy közös ismerősnek panaszolta el, hogy van egy lány, aki nagyon tetszik neki, aki nagyon rideg vele. Egyszer az ismerősünk ki akarta szedni belőle a lány nevét, mire rávágta, hogy nem én vagyok.

Szerintem hazudott, de ettől még sose hittem kettőnkben, mert szerelmi bánata volt egy gyönyörű lány miatt, akihez képest én egy szürke veréb voltam.

40 évesen lettem hasonlóan szerelmes. Ott rám volt írva. Teljesen felesleges lett volna titkolnom. A pasi tudta. Zavarba jöttem és úgy olvasott bennem, mint egy könyvben. Nem kellett hozzá se flört, se füstjelek. Remegtem, mint a kocsonya, ha megláttam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szánalmassá tud válni egy felnőtt ember.

"Akkor mégsem teszed helyesen.

Mást kell csinálnod, hogy történjen valami. Mondjuk mosolyogni."

Hogyne. Totál nevetségessé válni, hogy mit vigyorog/képzel magáról ez a szánalmas, hülye picsa. 😒