24 éves nőként miért vonzódok az akár 20 évvel idősebb férfiakhoz?

Életem 2 nagy szerelme jóval öregebb volt nálam. Az egyikük 19, a másik 23 évvel.

Egyikükkel sem alakult ki komoly kapcsolatom. A komoly alatt komoly terveket és együttélést értek. Inkább szexen alapultak, de voltak benne érzelmek is. Biztonságban éreztem magamat mellettük; úgy éreztem olyan emberek, akiktől lehet tanulni, akikre felnézhetek. Tényleg értelmes, tanult, intelligens férfiak voltak. Meg biztonságot árasztottak. Ők amolyan apa képek voltak nekem, amellett, hogy máshogy szerettem őket, mint az apámat (akivel egyébként nagyon jó a kapcsolatom, nem őt akarom szerintem pótolni).

Attól az érzéstől eltekintve, amit fent leírtam és megtapasztaltam a kapcsolataimban, kinézetre is a 35-40+ férfiak tetszenek. Persze nem mind, hanem aki jól tartja magát, de látszik rajta, hogy már nem kölyök.

Viszont azt érzem, hogy magamat csapom be azzal, hogy apám korú férfiakkal kezdek. Az egyik szerelmem házas volt, neki a szeretője voltam. A másik pedig egy soha el nem köteleződő típus. Azt is érzem, hogy ez a korosztály nem akar tőlem komolyat. Ami valahol érthető. Én még egyetemen vagyok, nemrég kezdtem dolgozni, otthon élek a szüleimmel. Ők meg már teljesen màs vilàgot élnek. Nem vagyok benne biztos, hogy komolyan vesznek-e. Én nagyon komolyan veszem őket, talán pont azért látom bennük a csodálnivalót, mert a szám alapján felnőtt korom ellenére én egy kicsit még mindig gyerek szerepben vagyok. Lehet, hogy pont emiatt nem akarok egy szintén “gyerek” férfit magam mellé. Nem tudom elmondani, hogy miért, de valahogy nem igényelem a férfi kortársaim közelségét. Nőkkel a saját korosztályomban jó a kapcsolatom, de férfiak terén mindig az idősebbekért voltam oda.