Tudok főzni, finoman. Ezzel már lehet csajozni?

Hatalmas plusz pont szokott lenni.

Fogadtok valamiben és aki veszít az főz egy vacsorát. Legyél rajta, hogy elbukd ezt a fogadást és csinálj valami nem megszokottat vagy ami a legjobban megy. Némelyik majd elájul, hogy miket nem tudsz.

Csak itt az szokott a baj lenni, hogy pontosan ezeknek az elájulós csajoknak a fele csak zacskós tésztát tud csinálni + kaját rendelni… Vagy a másik véglet amikor csinál egy félig meddig elfogadható rántott hús + krumpli püré kombót és annyira büszke magára és annyira várja a folyamatos elismerést miatta, hogy az már nevetséges… De legalább látod ezeknél, hogy megerőltette magát miattad.

Valakinek biztos bejön. Pluszpontnak nem mondanám.

A párom (férfi) tud, de ami fontosabb, hogy szeret főzni, ezért sokszor csinálja. Ami jó, mert én meg gyűlölök órákat pepecselni.

A konyhai eszközök felét ő szerezte be, és fogalmam sincs, mire használja.

"Na pontosan élő példa a 13. a fullra lepontozott válaszomra."

13-as vagyok, hát nézd, nekem az, amit én csinálok, nem számít főzésnek. Én beteszem a csirkét megfűszerezve a slow cookerbe, és 5 óra alatt puhára fő. Hozzá felvágok pár nyers zöldséget salinak, esetleg reszelek rá sajtot, dobok bele főtt tojást, ilyesmi. Ez nem főzés, csak melegítés.

A párom meg főzőműsorokat néz, recepteket menteget el. A konyhában gyúrja a pizzatésztát, paradicsomból csinálja a szószt, nem boltit vesz. Mindig lát valamit, amit ki akar próbálni, olyan fűszereket, hozzávalókat kell levadásznunk, amiről azt sem tudom, hogy néz ki. Ő ezt élvezi. Ezt hívom főzésnek.

Ami érdekes, hogy ha fordított nemekkel lennénk, és engem érdekelne a gasztronómia, ő meg lekakálná, egy szavad nem lenne. Mert ugye a te szempontod az, hogy mit kapsz a kapcsolatban.