Akik azt mondják, hogy jobb neki egyedül, tényleg komolyan gondolják?

Pedig sokkal egyszerűbb lenne az élet ha mindenki maga döntené el, hogy neki kell-e párkapcsolat, vagy ő egész másképp lenne boldog. Csak példaként elég lenne megkérdezni az alkoholista "családfők" gyerekeit.

Pont annyira felesleges erőltetni egyik vagy másik életformát mint pl. azt, hogy mindenkinek az ellenkező nemhez kellene vonzódnia. Az is milyen tragikus sorsokat képes létrehozni.

Miért kell egyáltalán nyilatkoznia erről bárkinek? Hozzám hasonló vénasszonyok szoktak gúnyosan rákérdezni, aztán van-e már valakid? Én meg teljes testtel védem az adott fiatalt, majd ő azt eldönti. Az ő életét ő éli. Úgy ahogy neki tetszik. Imádom hallgatni a felháborodott hápogást. (Ezer éve élek házasságban, kimondottan jól megvagyunk, két felnőtt gyerekünk van, "elvárható lenne" tőlem a tokos gondolkodás.)

Szóval a kérdésre a válasz: igen, tényleg komolyan gondolják és még indokolniuk sem kell. Ha egyszer másképp gondolják majd változtatnak. De semmiképp sem azért, hogy ki hisz nekik, ki kételkedik.

Nekem volt egy 2 éves, egy 13 éves és egy 10 éves kapcsolatom. Az eleje még szép és jó, aztán mindegy igyekezet ellenére tönkremegy. Mindig azért, mert azt a családi mintát hoztam, hogy nekem küzdeni kell a szeretetért, és rettenetes nagy megfelelési kényszer van bennem. Plusz hűséges is vagyok. Ebből mindig az jött le a kedves uraknak, hogy ha kiderül is a félrelépés, akkor is kapnak második (sokadik) esélyt, mert annyira szeretem, hogy úgyse fogom kidobni. Hiszen azért élek, hogy boldoggá tegyem.

Őszintén? Nekem ez már nem kell. Ha 20 vagy 30 évesen ezt kaptam, hogy mindezért cserébe csak kihasználtak, akkor mit kapnék 40 évesen? Mikor eleve úgy áll hozzá mindenki, hogy ennyi idős nő örüljön, ha...

Csak azt tudom összehasonlítani, hogy nekem milyen életem volt kapcsolatban és milyen most. Ezerszer jobban élvezem az életet.

Néha hiányzik, hogy valakit kényeztessek, gondoskodjak róla, főzzek neki, meglepjem valamivel. De erre ott van a gyerekem, a barátom, és a macskák ugyebár. 😜

Ha még egyszer vágyok majd, hogy valaki döglik a kanapén és böfög meg fingik miközben tévét néz, majd beszerzek egy kutyát is. Az legalább hűséges.

Sok esetben igen.

Én több, mint egy éve tök egyedül vagyok,senkim sem volt ezen idő alatt, semmiféle értelemben.Egy darabig jó volt így.

Most már azért dolgozik bennem a

En is főleg csak tapasztaltam meg hogy a masikban elmulik a szerelem instabilak az emberek nem kötődnek aggodhatok azon mikor kivel csal meg. Stb

Vannak persze felejthetetlen idoszakok vagy pillanatok de nem érte meg a sok ideg azert a pár boldogságmorzsáert.

Eddig barki is csak ideig oraig hozott nekem pluszt az eletembe es ugyanazok okoztak fájdalmat csalodast is.

Mindig parkapcsolatban akartam lenni ma már ott vagyok hogy de ezért keressek társat legyen ki utan bőgni a végén megint?

vàgy egy tàrs irànt.Viszont nem igazán mozgatott meg senki, feleslegesen nem akarom rabolni senki idejét,akire vàgynék,az még egyelőre bonyolult és tabu.

Egyszerűen csak élem az életem,majd lesz valami alapon.Aki tetszik, annak pedig tudtàra adtam finoman,vette a lapot, innentől nàla a labda.😎

Röviden 2 lehetőség van:

1. tényleg jobb. (mert alapból , vagy csalódás ésatöbbi)

2. kifogás mert annak nem kellenek csak