Akik azt mondják, hogy jobb neki egyedül, tényleg komolyan gondolják?

Attól még hogy vágysz valamire, nem feltétlen jó-jobb az amire vágysz.

Egy elvont példával szemléltetve, én is vágynék egy új, 25 milliós Bmw-re, viszont a 10 év hitelre amit fel kellene vennem miatta, arra azért nem, úgyhogy inkább járok tovább az Opelommal.

Azért a párkapcsolat időt, pénzt, energiát emészt fel.

Egy párkapcsolatnak nem arról kellene szólnia ami szól nagyon sok embernél (ezért csalják össze-vissza egymást az emberek), hogy összejöttünk, hétfő-szerda-péntek este dugunk, aztán mindenki elmegy dolgozni, esténként bedöglünk a Netflix elé, hétvégén meg hol az egyik fáradt a közös programokhoz (már ha vannak), hol a másik.

Egy kapcsolat folyamatos aktivitást igényel és NEM! csak az egyik féltől. Ha csak az egyik fél gondolja és tesz így, az régen veszett fejsze nyele. És hozzáteszem: nem 3 hónapig!

Sokan már az ismerkedési fázisig sem akarnak eljutni, mert szimplán beleuntak. És sokszor igazuk is van.

Amikor már tizedjére kezded elölről valakivel ugyanazt és a vége is mindig ugyanaz, akkor tizenegyedikre inkább hagyod a p.csába, mert úgy érzed sokkal nyugodtabb vagy úgy.

És most csak az ismerkedési fázisról beszélek. Hogy vagy, mit dolgozol, mit csinálsz szívesen, lenne-e kedved blabla., már itt energiát és időt teszel bele hogy legyen ebből valami, kihozod magadból a legtöbbet és a másik szimplán lelép vagy valami hülye dumával lepattint, az fárasztó. Nem elsőre, meg nem ötödjére, de amikor a tizenegyedikre kellene nekiállnod újra ezeknek, inkább maradsz egyedül.

Én azt nem értem,hogy lehet rögtön összeköltözni valakivel,és ezt párszor még eljatszani.Nagyon ritkán vagyok szerelmes,és olyankor se biztos,hogy hosszú távon összeillünk.Szerintem kell legalább egy év mire tényleg tudjuk akarjuk e egymást.Én nem bírom,ha el akarnak nyomni,és mivel soha senki nem fogadott el olyannak,amilyen vagyok,ezért számomra fontos,hogy tényleg engem akarjanak.

Alkalmi kapcsolatokkal nincs bajom,de ott is szeretem a határokat.A szex az csak szex,a férfiak szoktam utána vergődni.

Társas lények vagyunk,de elég sok rossz házasságot láttam,hogy tudjam engem az taszít.És mindig azok a nők szólnak be,akik akik egy rossz kapcsolatban vannak.

Igen, komolyan gondolhatják.

Vannak olyan emberek, akik sokkal jobban érzik magukat egyedül, mert nehezebben tudnak alkalmazkodni.

Egy rossz kapcsolatnál jobb egyedül lenni.

Egy jó kapcsolatnál nem jobb egyedül lenni, de ilyet találni nagyon nehéz, sokszor szerencse kérdése is és rengeteg munkát igényel hosszútávon, hogy jól működjön.

Szerintem akik ezt mondják, ők nem hiszik el / nem tudják elhinni, hogy találhatnának jó társar vagy tudják magukról, hogy alkalmatlanok lennének arra, hogy működtessenek egy ilyen kapcsolatot.

Igen komolyan gondolom!

A mai nők semmit nem érnek /tisztelet a kivételnek/

Pénzéhes számító D ggel minek legyek együtt?

A pénzemet szeretem gyarapítani.

Èn szeretek egyedül lenni. Volt már kapcsolatom, èltem is együtt a párommal éveket. Jó ideje szingli vagyok és nem is keresek újat. Amíg nem érzem őszintén, mélyen a vágyat a kapcsolatra, addig úgy érzem becsapnám azokat, akikkel randizni megyek, így még várom az érzést.

Sokszor, ha hazaérek munka után lefekszem aludni egy-két órára, mert igényem van rá. Közepesen kupis vagyok, magam után se szeretek pakolni, nem ám kettő után. Nem vágyom rá, hogy nyomás legyen rajtam, hogy én legyek a szar háziasszony, mert nem csillog a lakás.

Relative alacsony a szociális igényem, amit a munkám szinte 100%-ban kielégít. A további interakciók sok esetben csak fárasztanak, zavarnak, főleg, ha nem alhatok a kettő közt.

Mivel a munkám eleve lefáraszt, alig-alig van igényem "kinti" programokra. Tehát, ahhoz, hogy délután, este, hétvégén még programozzak erőt kell magamon venni. Egy kapcsolatban meg nem lehet mindig filmezni.

Egy pasival jön a családja is, akikhez szintén menni kell, ahol jópofizni kell, beilleni vért izzadva is, ha ez nem megy (vagy a pàromnak nem sikerül nálunk) akkor két tűz közé szorul az ember és máris állandó a feszültség.

Az általános alkalmazkodásról nem is szólva. Az érzelmi instabilitásról, amit egy kapcsolat hoz, a vitákról, a tojástáncról, hogy meg ne bántsd a másikat, hogy alkalmazkodj az aktuális hangulatához, hülyeségeihez és nem kárpótol, hogy ezt ő is megteszi.

Lehetne folytatni. A BMW-s példa nagyon jó volt. Nem akarom megfizetni, amit egy kapcsolat követelne tőlem.

Persze, százalékosan nézve lehetne egy nullához erősen közelítő esély egy olyan kapcsolatra, ahol megszületik az egyensúly a kezdeti labilitásból. De ezt annyira kevéssé látom valószínűnek, hogy nem éri meg keresni.

Lehet egyszer belevágok újra, mert néha hiányzik valaki, akit igazán szerethetek, akivel egység lehetünk. De egyelőre, mikor itthon vagyok egyedül, sokszor hálát adok azért, hogy csöndben lehetek, hogy azt tehetek, amire kedvem van és nem kell itthon is alkalmazkodnom valakihez.

Az egyedülálló életnek is vannak előnyei és hátrányai, a párkapcsolatnak is ugyanúgy. Általában akik az egyedüllét mellett kardoskodnak csak a pozitív oldalát hangsúlyozzák ki, hogy szabadok, nem kell máshoz alkalmazkodniuk, több pénzük, szabadidejük marad, stb.

Minőségi párkapcsolatban élni nem könnyű, azért dolgozni kell, nem hull az ember ölébe attól függetlenül sem, hogy jól néz ki vagy gazdag. Nyilván vannak olyanok, akiknek sikerül és őket irigylik általában mások, de abba nem gondolnak bele, hogy nekik is munka volt azt felépíteni, tehát igazából csak a végeredményt szeretnék, de az energiát beletenni nem. Igazából párválasztásnál sok múlik a szerencsén is meg olyan szempontokon, amiket az ember nem tud befolyásolni. Bár a jó hír az, hogy minden nem első alkalommal dől el.

Aki úgy érzi, hogy belefáradt a társkeresésbe vagy nem gondolja, hogy neki összejön jó minőségű kapcsolat, azt megértem, hogy inkább a szingliség pozitív oldaláról próbálja megközelíteni a világot.