Nem kell otthon tényleg segítenie semmit a férfinak? Vagy csak az enyém gondolja így?

Én ilyenkor lefekszek vagy leülök mellé és semmit nem csinálok.

Ő fekszik, én is fekszek.

És ha nem ilyen passzív-agresszív-bűntudatkeltő üzemmódban szólítanád meg? Pl. lehetne úgy is, hogy „Drágám, légyszi vigyed már le a szemetet.”

Pár hozzászólóra reagálva, a munka mennyisége sem mindegy. Ha az egyik fél korábban hazaér, akkor értelemszerűen ő fogja a házimunkát csinálni, addig amíg a másik is hazaér.

#6

Ha anyagilag ugyanannyit teszek a kapcsolatba, mint a pasim, akkor leszarom, hogy mennyit dolgozik, ugyanúgy nem a csicskája vagyok, és az anyja sem, hogy megmondjam neki, mikor mit kell csinálni a háztartásban. Ilyen önállótlan, életképtelen pasikkal sose kezdtem. Ha egyedül élne, akkor soha nem takarítana? Mert nincs ott egy nő, aki megcsinálja/megmondja, mit kell csinálni? Felnőtt ember ne legyen már ilyen életképtelen.

#7-ke + #8-ka

Mintha fölkaptátok volna a vizet…

Az tök jó, hogy anyagilag ugyanannyit teszel a kapcsolatba, csak mennyit veszel el? Akkor a férfi is számolgassa az utolsó fillérig, hogy most csak ennyit költhetsz kozmetikusra + fodrászra + műkörmösre + ruhákra + táskákra + stb., mert csak ennyit teszel a kapcsolatba? Gondolkozzál már!

Amúgy, ha kicsit figyeltetek volna (ami nem sikerült), akkor a fától láttátok volna az erdőt, mert a munka mennyiségéről beszéltem. Képzeljétek vannak olyanok, akik 2 műszakban is melóznak, gyengébbek kedvéért reggel megy este érkezik. Ekkor elég nagy pofátlanság még a házimunkát is a nyakába varrni, ha te közben napi 6, na jó legyen 8 (!) órát „dolgozol” és délután már vetődsz is be a kanapéra henyélni. Ha a kettős mércétek fájna… 🙄