Normális, ha a kommunikáció intenzitása csökken egy kapcsolatban?

Van, hogy nagyon nincs is mit mondani. Nem feltétlenül kell mindig a beszélgetésre törekedni. Van, mikor egyszerűen meg akarsz osztani valamit vagy érdeklődsz valami iránt.

Ha erőlteti az ember, annál kevésbé jön.

Nyilván, most ismeretlen terep még neked, de attól, hogy nőből van nem jelenti azt, hogy elsőbbséget kell élveznie minden felett.

Nyilván idő, míg ráérzel, ~3 kapcsolatot megélt és már 1éve házas tapasztalattal mondom, hogy elején még a lángolás és az egymás iránti igény nagy, hogy egymáshoz közel legyetek és a testiség meglegyen.

De előbb-utóbb ez halványulni fog a megszokás és megismerés miatt. Nem lesz akkora varázsa. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mikor megkapsz egy olyan dolgot, amire mindig is vágytál. Telefon, óra, vagy bármi. Eltelt pár hónap, utána az a kezdeti pozitív érzelmi töltet nem lesz. Gondolom ismerős.

Úgy hiszem, hogy ez jellemzően ez egy holtpont, amire sokan azt hiszik, hogy kiszerettek egymásból és keresi az ember ezt a löketet. Ekkor az a legjobb, ha másik fél érzelmi-biztonságban érzi magát. (segít, kisegít, támogat, súrlódások kezelése, megbeszélés képessége, egymásba fektetett bizalom megtartása...)

Én párom/feleségem, kb. minden nap felhív (ez már amolyan megszokása, mikor végzett a melójából), de őt az nem zavarja, hogy én sose hívtam. Igaz, már tudja, ha hívom akkor tényleg vagy van valami, vagy fontos. Persze, jó ha tudja a másik is, hogy milyen a partner.