Verbális vs. nonverbális kommunikáció?

Csatlakozom az utolsóhoz. Egy váratlan szituációban érdemes igazán a másik testbeszédét megfigyelni.

Szó elszáll, szóval szerintem amúgy inkább a tettek a beszédesek.

Felejtsd el a telefonálást, csetelést. Egy személyes találkozás során történt beszélgetésről beszélünk.

Hacsak nem vagy vak, látod a másik reakcióját, testbeszédét.

Ha fintorog meg forgatja a fejét miközben azt mondja, hogy szép vagy, akkor nem mond igazat.

Ha mesélsz neki valamit és közben az orrát túrja meg a plafont bámulja, akkor nem érdekli a mondadód.

Ilyen egyszerű.

Nem kell "szakértőnek lenni", hogy ezeket észrevedd, viszont sokszor igen hülyének kell lenni, ha ezeket nem veszed észre.

Kivéve ha autista vagy, akkor esetleg nem látod.

"X azt mondja, hogy nem akarja Y-t, de mégis megérinti úgy ahogy mást nem, felbukkan, megcsókolja."

A szexuális vonzalomnak nem feltétlen van köze az érzelmekhez.Lehet úgy szexuálisan vonzódni valakihez, hogy közben a hátad közepére nem kívánod vele a tartós párkapcsolatot.Férfiakkal gyakran megesik az ilyesmi.

#4:

Belinkelnéd a kérdésed? Ha írtam elarulom melyik voltam és megállapíthatod úgy, hogy e hozzaszolas és az alatt is írsz privit, válaszolni fogok mindkettőre.

Ne húzd rá az összes válaszolóra amit ott kaptál. Jó?

"Ha látjuk egy másik emberen (valakin aki iránt mi többet érzünk, egy potenciális jelöltön, a párunkon, x) hogy mondjuk amit nekünk mond, nincs összhangban a testbeszédével, mimikájával (nonverbális kommunikációjával) akkor melyiknek lehet hinni inkább?"

Itt pont nem mindegy, hogy kin látod. Mert egy idegennek nem ismered a testbeszédét. Ha 20 éve házasok vagytok, szavak nélkül megértitek egymást, a "potenciális jelöltbe" meg beleláthatom saját személyiségemtől függően amit látni akarok, amitől félek, félreérthetek mindent.

"Minek lehet jobban hinni?"

A rövid válaszom, hogy hinni egyiknek sem szabad. A szavak csak szavak, azt tudatosan formálja az ember, és mindenki azt mond, amit akar. Ezt nem kell részletezni, ez közhely.

És akkor a metakommunikáció? Sokan gondolják, hogy az nem tudatos, ezért őszintébb. Ez valahol igaz is, csak az a baj, hogy baromi könnyű félreérteni, mert egy sor dolog befolyásolja, hogy a metakommunikáció mit tükröz.

Mondok néhány érdekes példát:

A főnökasszonyom az értékelő elbeszélésemen állandóan nekem félig háttal ült. Eközben állandóan sóhajtozott, az óráját nézte. Időnként, amikor beszéltem, hunyorogva behunyta a szemét, mintha fogná vissza magát, hogy meg ne üssön. Ha beszélt hozzám, ráncolt szemöldökkel, grimaszolva, tőmondatokban tette. Életem egyik legkínosabb fél órája volt, végig azon gondolkodtam, hogy mi az isten baja van velem. Végül a meeting vége előtt 10 perccel belökte, hogy bocsi, de nem bírja tovább, és se szó se beszéd elrohant, nem is jött vissza. Néztem, hogy ez mi a büdös franc volt. Utólag mesélte, hogy úgy kellett fosnia végig, hogy azt hitte ott hal meg, de nem akarta félbeszakítani a meetinget.

A feleségemre jellemző, hogy ha felelősségre vonják, azonnal úgy megijed, hogy elkezd védekezni. Ha valaki megkérdezi, hogy eltűnt innen egy ötezres, nem látta-e véletlen, azonnal elkezd habogn. Azonnal azt fogod hinni, hogy hazudik, hiszen ha nem ő volt, mitől fél. Ő magától a helyzettől ijed meg.

Egy volt kollégámnak ültünk az állásinterjúján, és mindenkinek az agyára ment, hogy állandóan hunyorog, önkéntelenül grimaszol. Tök kényszeresnek látszott, több kollégám arcáról le lehetett olvasni, hogy "ezt az idegbajost én biztos nem veszem fel". Tök véletlen jegyezte meg, hogy szemüveges, csak beadta a szemüvegét javíttatni. Hirtelen mindenki felröhögött, hogy óbazmeg.

Egy rokonom pasijától mindig kirázott a hideg, állandóan kerültem, de nem tudtam, megmagyarázni miért. Aztán ahogy figyeltem, észrevettem, hogy ha beszélsz hozzá, hatalmasra nyílt szemekkel, kifejezéstelen arccal, pislogás nélkül, némán bámul az arcodba. Komolyan vérfagyasztó volt. Aztán amikor jobban megismertem, kiderült, hogy az egyik legkedvesebb srác a világon. Csak az ő arca ilyen, amikor figyel :D. Később tök más oldalról mesélte, hogy egy csomószor cseszegették életében, és sosem értette miért. Hirtelen felkaptam a fejem, hogy van egy tippem :D.

Szóval röviden: a nonverbális kommunikációt olvasgassuk nyugodtan, de ne higgyük, hogy ez bármit elárul. A testbeszéd akkor beszédes, ha ismered az illetőt, és sejted, hogy NÁLA ez mit jelenthet. Idegeneknél többnyire kérdések és aggályok felvetésére alkalmas, ítélet meghozatalára nem.