Mi a baj velem?

Általában könnyebben kezdek el kommunikálni társkeresőkön, mint élőben, jópár kapcsolatom volt már ilyen appokról, volt akivel együtt is éltem. Miután sikerül leszervezni egy találkozót, onnantól rendben szokott menni minden, így már sokkal könnyebben megy a kommunikáció, mintha élőben kellene leszólítanom bármiféle ismertség nélkül. A probléma az, hogy ha nem teljesen az esetem a partner, akkor is megadom az esélyt, hogy folytassuk a dolgot. Tételezzük fel, hogy kicsit husisabb a lány, de nekem a vékonyabb az esetem. De ha rendben van a kommunikációja, és az érdeklődési körünk is hasonló, akkor hajlandó vagyok hosszabb távon is gondolkodni vele. Itt mégis előjön előbb-utóbb a probléma, hogy hiába gondoltam azt, hogy netán fogyni fog, és úgy kinézetre jobban bejön nekem, ez nem történik meg, és nem is mutat hajlandóságot felé. Vagy egy másik példa, hogy ha pl. arcra és alkatra is esetem, de az intimebb kinézete nem annyira vonzó számomra, azt nem tudom megszokni, és korlátlan ideig tolerálni. És tudom, hogy ez az én hibám, hogy felszínes vagyok, de nagyon kellemetlen az igazi indokkal szakítani. Úgyhogy azt szoktam csinálni, hogy elkezdek bunkón, vagy közömbösen viselkedni, hogy inkább engem dobjanak el. Másnál is fennálnak hasonló problémák, vagy csak én vagyok ilyen felszínes? Ez egy anonim oldal, nyugodtan leírhatjátok, ha igen. Bár én ezen szeretnék változtatni és elfogadóbb lenni, de nem tudom hogy csináljam, és hogy miért alakult ki egyáltalán. Biztos lesz olyan, aki azt gondolja, hogy hát így egyedül fogok megpusztulni, de igazából szeretek egyedül lenni, most is egyedül élek. Bár van jelenleg is barátnőm, de ugyanúgy fennáll ez a probléma. Nehezen szakítok, pont ezért kezdek el úgy viselkedni, hogy engem dobjanak inkább, és ne nekem kelljen, illetve hogy a partnernek ne fájjon annyira. Hogyan lehetne ezen változtatni, hogy ne a külsőségek legyenek előtérben?