Normális h így érzem?

Normális.

Társadalmi nyomás és kényszer, hogy az embernek kapcsolatban KELL lennie. Emiatt a szingliséget valami ördögtől való dolognak tartják. Pedig megvan annak a helye, ideje és szépsége. Akkor tudsz intenzíven magaddal foglalkozni, épülni, fejlődni, új dolgokat kipróbálni, új embereket megismerni. Kapcsolatban is van ilyen, de az teljesen más, más dolgokat tanulsz. Élezd ki, ha jó vagy, akkor ne keress erőszakkal társat. (Általában az emberek ezt csinálják, ezért van az hogy a legtöbb kapcsolat, amit látsz egy borzalmas tortúra, ami miatt én plusz 3 évet szingli voltam.)

Ha majd lesz kedved, találsz egy olyan személyt akivel érdemes, akkor szerintem nem lesz ezzel bajod. (Tapasztalatból mondom, mint a legnagyobb, örök szingli minden társaságban, aki rengeteg randi után egyszer csak elment egy találkozóra és azonnal megszűnt szinglinek lenni. Azóta is boldog kapcsolatban él.)

A nehezebb találnira: Ez a korral fog járni, hogy egyre inkább ezt érzed. Nem lesz minden ugyan olyan, mint 20 évesen, és nem igaz, hogy ugyan olyan könnyen találsz párt 20-30-40 évesen. Mivel érthetően sok ember megállapodik idővel, illetve kevésbé a bulizásról, szórakozásról szól az élete, illetve ahogy öregszik a testünk idővel más lesz a legkedveltebb korosztály. Ne lepődj meg.

Az, hogy nem bírsz ki sokáig egy embert: ha majd azt veszed észre, hogy sorra összedőlnek a kapcsolataid, mindig azért mert megunod az adott embert, talán elkezdesz majd magaddal foglalkozni, esetleg elmész pszichológushoz, és majd kiderülnek dolgok, és fejlődési utak.