Ha valakit igazán szeretsz, lehet hogy mégis így érzel?

Ja, rólad van szó? Akkor írd már E/1-ben és lehetőleg az egész problémát egyben, így kusza.

Az a baj, hogy ő jól érzi magát, te pedig feszengsz, de elrontod az ő hangulatát is azzal, hogy folyton veled kell törődnie?

Sajnos ezt tényleg magadnak kell leküzdened, én is elég befele forduló típus vagyok, de ne a párodtól várd a megoldást. Ő maximum pár kedves mosollyal, kézfgással, beszélgetésekbe bevonással segíthet. De neked partnernek kell lenned ebben.

#11 Viszont amit itt írsz: ezek szerint őt nem is érdekli, hogy nem érzed jól magad?

Nálunk ez nagyjából úgy működik, ahogyan #14-es írta. Én hasonló vagyok szerintem, mint te, sohasem voltam egy társasági lény, bulizni meg aztán végképp nem szeretek/tudok. Tehát nálunk annyi a különbség, hogy én nem is akarok menni a feleségemmel. Egyszerűen nem tudok feloldódni, meg abszolút nem szórakoztat engem a bulizás, inkább baromira terhel és csak fáraszt, mert ilyen az alap természetem, nem tudok felhőtlenül, felszabadultan szórakozni és ilyen helyeken/helyzetekben beszélgetni sem szeretek. Nekem egészen más dolgok jelentik a kikapcsolódást, szórakozást. A bulizás és a társasági pörgés nem tartozik közéjük.

A feleségem viszont szeret "bulizni", ami abszolút nem diszkót vagy ilyesmit jelent, hanem sokkal inkább pl. táncházakat és hasonlókat. Szóval, mondjuk ő pont nem a társaság miatt jár elsősorban, hanem ilyenkor órákig aktívan csak táncol.

Simán elmegy egyedül, illetve egy fix összeszokott társasággal. Hozzáteszem, ő sem szereti/szeretné, hogy menjek vele, mert tudja, hogy nem érezném jól magam. Tehát nálunk pont fordított a dolog, hogy engem akar megkímélni, ezért nem is erőlteti.

Szóval nekem ez nem gond, én örülök, hogy havonta kb. 1-szer elmegy és kikapcsolódik és jól érzi magát és azt csinálja, amit igazán szeret (néptánc-táncházak).