Az valamilyen szinten nem büszkeség, ha az ember egyedül, pár nélkül is jól megáll a lábán?

Valahol olvastam errol hogy tipik magyar kultura hogy állj meg egyedul a lábadon. Es nem a családi összetartás, vagy baráti összefogás, csapatmunka, társiasság dívik nálunk hanem legyen lakásod egyedul kapard a gesztenyét magadnak egyedul (holott több ember összefogva bőven messzebbre jutna..), és ez a stressz van rányomva mindekire.

Ha házasodsz is készulj a válásra is elore hogy tiéd legyen az egész ház.

Ez a mentalitás van nálunk. Hogy minden csak az enyém fuggetlen attol is ha saját gyerek ellenében van. Tehát nekem mindent a gyereknek meg még gyt- t se.

Es ez egy család ma.

És ez a buszkeség ma hogy elmondhatod öregen hogy az én házamban laktok, semmitek nem lenne ha én nem lennék és verheted magad erre.

Az a dicsőség, ha mások büszkék rád, és nem te vagy magadra büszke.

A társadalom meg lesz*rja az egyént amíg az dolgozik, adózik és nem követ el bűnt.

A rokonaid, ismerőseid meg jogosan csodálkozhatnak rajtad, ha nem tudják az okát, hogy miért nincs senkid.

"Az a dicsőség, ha mások büszkék rád"

Hagyjuk már ezt.

Mikor a társadalom olyanoknak drukkol akik sittre is kerulnek?

Pl szegény Aurelio

[link]

Vagy a wiskys, Stohl meg ezek

Meg a tarsadalomnak a celebek az isten.

Még lepontozzák. De ez megy. Ez a valo reál. Apukák nem fizetik a fyt t vagy nem akarnak eleve gyereket se nehogy etetni kelljen..., anyagilag nem éri meg inkabb a mamahotel mint nővel osszekoltozni, ha osszekoltoznek is nehigy házassággal elvehesse a lakást..

A mesékben élők pontozgatnak csak.

Híre van hogy a magyar az nem osszetarto nép. A saját országát is csak szidja.

#4 „a tarsadalomnak a celebek az isten”

Melyik társadalomnak? Melyik kimutatást vetted alapul?

Önmagában nem tartanám olyasminek, amire büszkének lehetne lenni, nem érdekelnek a társadalmi elvárások, se a média. nem nagy szám ha valaki kilóg a sorból, hiszen szinte lehetetlen 100%ig tökéletes életet élni, még a legunalmasabb ember is eltér valamiben a tömegtől.

Viszont talán mégis megérdemli az ilyen ember a büszkeséget, mert rengetegen rendkívül mélyre süllyedek emberileg az egyedülléttől. De még aki nem is süllyed mélyre, azok között is sok szanalomra méltó van, aki úgy érzi hogy az egész élete úgy ámblokk romokban van, mert nincs társa.

Ha valaki el tudja kerülni ezt a két opciót, az büszke lehet magára.