Lányok, az eddigi kapcsolataitokban a párotok költött rátok többet, vagy ti a párotokra?

Vagy a pasi költött többet, vagy 50-50%-ban költöttek.

Az nagyon ritka, amikor a nő többet költ, ahhoz jó csajozónak kell lenni hogy annyira elvarázsolj egy nőt, hogy többet költsön rád.

Csak annyit költöttek mindig hogy nekem ne legyen rosszabb mint egyedul párkapcsolat nelkul.

Tehát utazást progikat állták (vagy nem vittek sehova), ha nálam evett cserébe visszahivtak meg ezek.

Egyik se koltott rám egy centtel se többet hogy nekem jobb lenne kapcsolatban mint egyedul.

Szintén eltartottam az exemet (ő a ffi). Én költöztem be hozzá, így úgy éreztem, hogy kompenzalnom "kell" (igaz rosszabb körülményekbe mentem mint ahol laktam). Jó vállalkozasom volt akkor külföldön, volt pénzem. Ő is magánzó volt, de hol volt megbízása hol nem. Bár az első utazást felesbe álltuk, vhogy szép lassan átkúszott abba, hogy mindent én fizettem (a kocsijára a lizinget meg a céges dolgokat +benzint nyilván nem). De aztán jött az első gyerek...és munkája egyre kevesebb. Mindegy is már, lényeg, hogy rengeteget költöttem ránk, rá (még az exfelesége is!). Hiba volt.

Ő sose vett semmit, 13 év alatt 1 arany fülbevalót, amit később visszalopott és eladott míg külföldön voltunk a gyerekekkel.

Mostani párommal a saját örökségemben lakunk, a felújításra ő adott bele, közösen együtt dolgozunk így közös a kassza.

#6 az exférjem az esküvőnk után pár évvel úgy döntött, hogy fárasztó neki a munka. Képtelen volt megmaradni akármilyen munkahelyen, és amíg elegem nem lett belőle, hogy otthon fetreng egész nap, nem segít semmit se a gyerekekkel, se a házimunkában, se akármilyen más ügyben, addig én voltam a családfenntartó. 5 évig ment így nagyjából, addig bírtam idegrendszerrel. Ha lett volna valamilyen egészségügyi problémája toleránsabb lettem volna, de ezt nem akartam egész életem végéig eltűrni. Változtatni nem volt hajlandó, ezért elváltunk.

Az utána következő párom simán csak hazudott arról, hogy miből él. Egy éve voltunk együtt, amikor nekem úgy adódott, hogy költöznöm kellett. Bedobta az ötletet, hogy miért ne költözzünk akkor már együtt. Nem jutott volna még magamtól eszembe, nagyrészt a gyerekek miatt, de végülis ésszerrű érvei voltak, így belementem. Persze így már nehezebb volt neki előadni, hogy mennyire elfoglalt valójában. Home officeban dolgoztam, nem gondolt rá, hogy egy idő után gyanús lesz nekem, hogy nem megy el reggel otthonról és tulajdonképpen otthon sem csinál semmit egész nap, csak a youtubeot bámulja. Pár hét után borult a bili, hogy tulajdonképpen ő eddig az anyja lakásában lakott és pénze is onnan volt, hogy anyucit pumpolta. Csakhogy anyukának nem tetszett hogy elköltözik, ezért elzárta a pénzcsapot. Mondtam neki, semmi baj haver, keress munkát és minden oké lesz. Na hát az már neki nem felelt meg. Egyik napról a másikra ugyanabba a bilibe lógott a kezem, amibe a férjem mellett.

Fél év ígérgetés után, hogy fog keresni munkát, amint... ezer kifogás... szépen visszapateroltam anyucihoz.

Ezek után kb biztos voltam benne, hogy én vonzom be magamnak ezeket, mert ekkora madár vagyok. A mostani párom rácáfolt az elméletre. Soha egyetlen alkalommal sem engedi hogy én fizessek, ha együtt megyünk bárhová, nem kért tőlem pénzt egyszer sem, és a bevásárlást is sokszor ő intézi. Természetesen a gyerekeim és a saját dolgaimat én veszem, neki is sokszor veszek ajándékot, ha épp nincs velem, és igyekszem inkább egyedül intézni a bevásárlást, mert tudom, ha együtt megyünk akkor ő akar fizetni és sok más dologban is segítjük egymást oda vissza.