Miért kellett hazudnia, miért nem mondta el az igazat?

Röviden, és volt már kérdésem is róla. Megismertem valakit egy külföldi periódusom során, nagyon-nagyon szép emlék volt, az egyik legkedvesebb srác akivel valaha találkoztam. Róla annyit, hogy azért érzelmileg volt egy két elég furcsa dolga (alkudozni kellett sokszor, csomó mindent nem vett alapnak amit két randizó ember annak vesz), az introvertáltsága elég nagy korlát volt. Lényeg, tudtuk hogy nem lesz párkapcsolat, így is álltunk hozzá, nagyon jóban váltunk el mikor hazaköltöztem.

Utána is beszélgettünk szinte napi szinten, de nagyon ritkán írt vissza (előtte is ez volt) viszojt mikor hazaköltöztem, egy hónapon belül visszajöttem, volt egy olcsó járat és gondoltam meglátogatom a barátaim. Szóltam neki, tudott róla én is azt gondoltam ez jó ötlet utoljára összefutni pár órára. Aznap mikor érkeztem ő este elutazott és dolgozott, tehát sok időnk nem lett volna. Még mondta is , ha kell pakol hamarabb egy nappal meg hogy inkább velem lenne a hétvégén, de kár.

Ezután jön a csavar. Egy héttel utána semmi konkrét infó, mindig ilyen “majd meglátjuk mikor” dolgokba fogatkozott, nem volt képes megszervezni a napját. Két nappal előtte és életemben először megmondtam neki hogy ez engem borzasztóan zavar hogy nem képes megmondani mikor, hogy, miért telik ennyibe ? Ha nem akar mondja meg EGYENESEN nem kell beszélgetnünk, zárjuk le ha nem akarja de ezt nem szeretem.

Amúgyse értem huszonévesen minek gondolkodik heteket hogy megszervezzen egy délutánt.

Még akkor is alkudozott, hogy megoldjuk ide meg oda be tudjuk zsúfolni, amiből végül semmi se lett. Vmi időpontja volt orvoshoz, szerinte átrakták az időpontjàt, utána meg bocsi, nem pakolt még össze meg mennek a haverokkal vacsorázni.

Miért hazudik? Miért nem mondta meg hogy figyelj én lezártam veled nem akarok. Vagy minek hitegeted a másikat hogy akarod, megpróbálod megoldani és kb csak egy bocsit vagy képes mondani. Nem így hazudozni ahogy ő csinálta…(nem akarom elhinni hogy pont aznap az orvosi időpkntját elcsúsztatták)

Végül nem találkoztunk, leírtam neki hogy ne keressen soha, elolvasta és az a rettentő szép emlék ami vele volt semmivé lett

Nem vártam el sokat, se azt hogy keressen, se semmit. Én amúgy is hamarosan megszűntettem volna a beszélgetést de gondoltam ha van lehetőség élőben jobb megbeszélni, mert voltunk “olyan mély” kapcsolódásban. Nem csak összejártunk, nagyon kedveltük egymást

Nem értem a köztünk lévő dolgokat hogy volt képes csak így elhagyni, tudta jól hogy jövök, ha igazán látnj akart volna megoldja. De nem így hogy összevissza ígérget és utána a nagy semmi