Nem furcsa az, ha valaki 20-30 között gyereket vállal, illetve leköti magát egy kapcsolatban?

Én 20 évesen szültem az első gyermekemet, rá 2 évre a következőt. Tervezett volt mindkettő, mindig is korán szerettem volna anya lenni és párt is találtam, aki szintén készen állt. Akkor meg miért ne?

Azóta eltelt 14 év, és visszagondolva nagyon jól döntöttünk. Most 34 vagyok és el nem tudom képzelni, hogy most szüljek, babázzak, éjszakázzak, de azt viszont imádom, hogy nagy, egyre ügyesebb, önállóbb gyerekeim vannak.

Az apukájuk volt az első barátom és azóta is együtt vagyunk. Tökéletes apa, aki mindent megesz értünk, nem is vágynék másra, én nagyon örülök, hogy hamar "lekötöttem" magam.

Én több olyan nőt is ismerek a környezetemben, aki az első barátjától szült fiatalon, legtöbben nagyon boldogok azóta is, így nálam ez nem furcsa és nem érzem magam kivételesnek.

Nem mindegy, hogy egy 21 vagy egy 29 éves emberről beszélünk. Én teljesen más ember voltam már 25 évesen is, mint 20, de most 32 évesen is más vagyok, mint két évvel ezelőtt voltam. Még mielőtt valaki belém kötne, a természetes személyiségfejlődésről beszélek.

Számomra fura, amikor emberek huszonpáreleje évesek és már papás-mamásat játszanak, hozzámennek a tiniszerelmükhöz, úgy hogy semmi viszonyítási alapjuk nincs stb, de nyilván a nagy számok törvénye alapján lesz, akinek bejön. Azonban azért ezekre a kapcsolatokra egyáltalán nem a tartósság a jellemző, és szerintem minden gyerek megérdemli, hogy olyan családba szülessen, ahol a szülők együtt vannak, és érzelmileg is felnőttek már, meg egzisztenciálisan is, nemcsak korban.

7# nem írtam, hogy nem vagyok aktív és fiatalos, csak másra vágyok nem kisbabázásra.

Arra 20-onévesen vágytam. És nem volt szenvedés, szó nincs erről, arról írtam, hogy pont így csinálnék mindent, ha újra kellene. Hol itt a végigszenvedés? :)

Kiégés?? Nem tudom te hogyan képzelsz el engem, de nagyon távol áll a valóságtól.

16 évesen pedig azt nem tudtam elképzelni, hogy majd várjak 30 éves koromig a gyerekekkel, talán már akkor is kiégett voltam?

Én sem minősítelek, elfogadom, hogy nem egyformán gondolkodunk.