A fiatalabb korosztályba tartozó nők (tiszt.kiv.) miért gondolják azt, ha egy számukra unszimpatikus férfi megnézi őket az utcán, az csak aberrált lehet?

Egy nők védelméről szóló kampánnyal kapcsolatban olvastam végig nagyjából 100 hozzászólást és nem tudom ép ésszel feldolgozni az ott látottakat. A hozzászólók 18-25 év között voltak jellemzően és úgy fogalmaztak általánosan, hogy "akármit vesznek fel, úgyis megbámulja őket valami aberrált". Kérdem én, valóban ennyire sértő/felzaklat, ha megnézik az embert azért, mert mondjuk attraktív külsejű? Vagy az, hogy esetleg összepillantanak időnként pl. tömegközlekedésen egy olyannal, aki nem szimpatikus? Az emberek nagyobb része továbbra is ártalmatlan, miért kell zaklatónak bekategorizálni egy egyébként normális embert is az első benyomás alapján? Hozzáteszem, én is elítélem, ha beszólogatnak, füttyögnek, vagy a normalitás kereteit túllépve tettlegességig fajul egy ilyen szituáció, de ez a gondolkodás nem biztos, hogy jó irányba vezet a nők részéről, csak frusztrációt szül mindkét oldalról (bennük azért, mert azonnal ítélkezve hibás következtetéseket vonnak le sok esetben, ezzel hergelve magukat és elhitetve, hogy igazuk van és a "pasik" csak szemetek lehetnek, a férfiakban meg azért, mert a gyengébbek idővel elkerülővé válnak, ezáltal frusztrálttá, ami pedig valóban átválthat erőszakká). Mi történt a világban az elmúlt néhány évben, hogy a Z és annál fiatalabb korosztályok számára már ennyire kínos egy ilyen szituáció és nem tudják kezelni? Én halucinálok, vagy ez 15-20 éve még tényleg másképp volt?!