Egy nem vékony nő is megérdemli a boldogságot?

Sajnos az a helyzet, hogy az ismerkedési piac kőkemény kapitalista piac. Ha jó külsejű partnert szeretnél, egyáltalán bármilyen partnert szeretnél, ahhoiz meg kell ütni egy szintet külső alapján is, egyéb tulajdonságokban is.

Ha ez nem megy, akkor lehet a maradék között halászni, amit tulajdonképp senki nem akar magának. Férfiként is, nőként is emelheted ezen piaci értéked, de abba bizony munkát kell befektetni.

Mindegy mi mit gondolunk magunkról. Az számít, az ellenkező neműek mennyire értékelnek minket.

10. Szerinted. De nem mindenkinek az érzelmei kapcsolnak ki és be külsőségek alapján.

Arról nem is beszélve, hogy csak mert valaki hízik/Fogy, attól még ugyanaz az ember.

Én 125kg voltam mikor a férjemmel összejöttem, 170 mikor 9 évre rá az egészségem miatt életmódváltásba kezdtem, és egy jó ideje már súlyt tartok fogyás után. 64 kg vagyok ( 175cm ).

Ha a te elméleted szerint érezne mindenki, akkor például: az én párom 170 kilósan se szeretett volna, és most 64 kilósan se szeretne, mert merőben más külsőleg, mint ahogyan megismert. Ehhez képest sem az érzelmei sem a vonzalma nem változott. Ugyanúgy szeretett kövéren is, még kövérebben is, ahogy most átlagos súllyal.

Attól hogy a külső változik, maga az ember még nem fog. A személyiség megmarad. A külső egyébként is változik. Az emberek öregszenek, ráncosodnak, kopaszodnak, őszülnek, megereszkedik itt-ott. Ilyen alapon senkit se lehet szeretni akinek más lesz a külseje idővel, és rohangáljon mindenki pl plasztikáztatni, vagy hajat festetni, netán hajbeültetésre, szilikonoztatni, mellfelvarrásra stb? Szomorú hozzáállás. De valahogy nem lep meg. Az emberek 99,9%a ilyen felszínes, sekélyes. :(🤮

Ha vígasztal,voltam 84,aztán lefogytam 67-re.Semmit nem tapasztaltam,hogy több embernek tetszenék,vagy jobban próbálkoznának nálam.Láthatatlan voltam akkor is,most is.

Ellenben 120 kilós ismerőst már nem egy férfival láttam...

Nem minden a súly.Viszont szerintem egy egészségesebb életmód az nem lenne rossz.Nem ez miatt,hanem hogy ne legyen fiatalon betegséged stb.

Mindenki megérdemli és senki nem érdemel semmit.

Tenni kell érte.

Miért nem fogysz le? Nőként kérdezem, 18 kilónál tartok.

"A külső egyébként is változik. Az emberek öregszenek, ráncosodnak, kopaszodnak, őszülnek, megereszkedik itt-ott. Ilyen alapon senkit se lehet szeretni akinek más lesz a külseje idővel, és rohangáljon mindenki pl plasztikáztatni, vagy hajat festetni, netán hajbeültetésre, szilikonoztatni, mellfelvarrásra stb?"

Az öregedéssel nem csak a test épül le, hanem az elme is, az emberek idővel feledékenyek, lassú felfogásúak, rosszabb esetben teljesen demensek lesznek. Akkor ilyen erővel jöjjünk össze olyasvalakivel, aki fiatalon is egy demens idős szellemi szintjén áll, mert hisz idős korra benne van a pakliban?

Egyébként pedig nem, nem marad meg a személyiség sem, évtizedek leforgása alatt belső tulajdonságokat, értékrendet, beállítottságot tekintve is nagyon sokat tudnak változni az emberek. A végletekig lecsúszott alkoholisták is heti egy sörrel kezdték. Pedig ugyanaz az ember, ugyanúgy Kiss Pista, mint harminc éve.

"Én 125kg voltam mikor a férjemmel összejöttem, 170 mikor 9 évre rá az egészségem miatt életmódváltásba kezdtem, és egy jó ideje már súlyt tartok fogyás után. 64 kg vagyok ( 175cm ). Ha a te elméleted szerint érezne mindenki, akkor például: az én párom 170 kilósan se szeretett volna, és most 64 kilósan se szeretne, mert merőben más külsőleg, mint ahogyan megismert. Ehhez képest sem az érzelmei sem a vonzalma nem változott. Ugyanúgy szeretett kövéren is, még kövérebben is, ahogy most átlagos súllyal."

Nem mindenki, de nagyon sokan. A legtöbb embernek számít a külső, akik pedig azt állítják magukról, hogy nem, azok sokszor csak szőnyeg alá söprik a dolgot érdekből vagy erkölcsi megfontolásból. Magad is írtad:

"Az emberek 99,9%a ilyen felszínes, sekélyes."

Erre nem azt mondjuk, hogy szinte mindenki felszínes és sekélyes, hanem azt, hogy szinte mindenkinek számít a külső. Ez van, ilyen az emberi természet, nem valamiféle lelki létezők vagyunk, hanem test-lélek-elme, mindegyik számít. Felszínesnek és sekélyesnek azt szoktuk nevezni, akinek az átlagnál sokkal jobban számít, sőt szinte csak a külső számít.