Egy nem vékony nő is megérdemli a boldogságot?

Én meg csak azt latom hogy a dagadtakat becsülik meg. Ha van egy kover nő annak évek ota van párja aki nem csalja nem hagyja el. Meg egy rakat eskuvőt látok (felénk van egy park ahol fotózni szoktak), töltöttgalamb menyaszonyokkql.

A kollégáim meg egyenesen még gnómok is de évtizedek óta ugyanazzal a férjjel..

"Persze, egy nem vékony pasi szeméjében, aki vele egy szinten van."

De mi van, ha az a dagadt pasi kell egy vékony nőnek, a dagadt nő meg egy izmos pasinak? Akkor is nyomjuk össze a kirakósdarabokat, amik nem illenek össze?

Nyilván igen, csak sokkal kisebb eséllyel indul, hogy olyan párt találjon aki így is szereti.

Én is voltam kövér, akkoriban jöttünk össze a férjemmel, aztán 9 év után már annyira ráment az egészségemre az elhízás, hogy inkább lefogytam, most már egészséges súlyom van. Azóta is együtt vagyunk, most már 14 éve, de így jobban érzem magam, és az ő életének is inkább a része tudok lenni. Pl nem vagyok állandóan fáradt, nincsenek már fájdalmaim, így több közös programot tudunk csinálni együtt:).

Aki szeret, így is úgy is szeret, mert beléd szerelmes, és nem abba hogy épp hány kiló vagy, de egy bizonyos szint után az egészségügyi problémákat nehezen lehet figyelmen kívül hagyni. Ha pedig az ember nem foglalkozik a súlyfeleslegével, az többnyire az évekkel gyarapodni fog. Én is így jártam anno.

"Aki szeret, így is úgy is szeret, mert beléd szerelmes, és nem abba hogy épp hány kiló vagy"

Ez nagyon szép leírva, csak épp nem igaz. Valójában ha szerelmes vagy a másikba, akkor belsőleg ÉS külsőleg is szerelmes vagy belé. És ha a másik kétszer annyi kilóra hízik, mint amennyi korábban volt, akkor külsőleg már egy teljesen más ember, mint akibe beleszerettél, és bizony idővel múlni fognak a dolgok.